3. rész - Testvérféltékenység: a téma, amely sokszor felmerült a várandósságom alatt
Szerző:Csobot Adél 2019. 04. 12.Csobot Adél kismamanaplója
Két hónap. Pontosan ennyi idő telt el Ádin születése óta. Két hónapja vagyok kétgyermekes anyuka, két csodálatos kisfiú édesanyja. Két hónapja újra nem alszom át az éjszakát, újra csak délre sikerül fogat mosnom :), és újra azon veszem észre magam, hogy néha még délután is pizsamában vagyok.
Ugyancsak két hónapja viszont óriás dózisban kapom a cukiságot, a felülmúlhatatlan babaillatot és az őszinte szeretetet. De ezt az igazán mélyről jövő szeretetet nemcsak én kapom, hanem Ádin is… és nem is akárkitől: Nátántól. Így a legfontosabb, amit szeretnék veletek megosztani az elmúlt két hónapból, az a mérhetetlen szeretet, amit Nátán érez Ádin iránt.
A várandósságom alatt ez a téma is elég sokszor felmerült: a testvérféltékenység! “Nagyon óvatosnak kell lenni”, “nagyon kell majd figyelni a nagy tesóra”, “a féltékenységet nem igazán tudod megakadályozni” és így tovább. Nos, ezen mondatok elhangzása után igencsak izgultam, hogy vajon Nátán hogyan is fog közeledni a kisöccse felé, hogyan fogja felfogni és megérteni ezt az új helyzetet. Kíváncsian vártam mennyire lesz majd féltékeny. Dühös lesz-e, ha igen, rám fog-e majd haragudni? Vagy a kisöccsére?
Még akkor is, ha én legbelül hittem benne, hogy aggodalomra semmi okom, hiszen több hónapon keresztül meséltem neki, hogy milyen nagy dolog lesz ez az életünkben, hogy milyen jó buli nagytesónak lenni, és hogy mennyire büszke lesz majd a kisöccsére! (Arról már nem is beszélve, hogy mennyire hiszek abban, hogy ők már odafönn közösen eldöntötték azt, hogy hozzánk szeretnének „leszületni”.)
Büszkén, és mégis picikét meglepetten jelentem: Nátán szeretete megrendíthetetlen. :)
Izgulnom egyáltalán nem kell, és előtte sem kellett volna, maximum csak azért, hogy a nagy szeretetével nehogy akaratán kívül ráijesszen.
Nátán simogat, puszilgat, ringat, tologat boldogan. Eldönti ki az, aki belekukkanthat a babakocsiba és ki az, aki nem (utóbbival határozottan közli is a döntést). Ha kell fürdetőkrémet nyom a tenyerembe, vagy pelenkát dob ki a szemetesbe. De mindent örömmel tesz!
Viszonzásképp pedig röpke kis mosolyokat, finom kis érintéseket kap Ádintól!
...és engem ez tesz boldoggá. Végtelenül boldoggá!
Ugye, anyukák, értitek, miről beszélek? Kívánom, hogy mindenki élje át ezt a fajta érzést. Ezt a szeretetet, ami szinte olyan nagy, hogy be sem fér a szívünkbe! (vagy a lakásunkba :))
Hiszem, hogy ez sosem fog megváltozni. Hiszem, hogy ez örökké így marad.