„A szerencse fiának tartom magam!”
Szerző:Ivanova Daniela2019. 10. 16.Életmód
Krisz élete 5 és fél évvel ezelőtt szó szerint derékba tört, kerekesszékes lett, de az életmentő eljárásnak hála még ma is él, sőt, talán még teljesebben, mint azelőtt. Október 16-a az Újraélesztés Világnapja, melynek alkalmából mi az ő példájával szeretnénk felhívni a figyelmet a szakszerű ellátás fontosságára.
Nagy Krisztián Attila utasként autóbalesetet szenvedett, a sofőr elaludt a volánnál.
– Olaszországból tartottunk hazafelé és este a vezető elbóbiskolt. Az M7-es autópályán először 15-20 méteren keresztül súroltuk a szalagkorlátot, majd mikor felriadt, hirtelen elrántotta a kormányt. Az autó megpördült, én pedig – annak ellenére, hogy be voltam kötve – kirepültem a helyemről. Mégis viszonylag szerencsésen értem földet, mert nem a fának, vagy a betonba csapódtam, hanem egy füves placcra estem.
Egyedül ő élte túl
Engem igazi csodának tartanak az orvosok.
Krisz nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, kérdéses volt, hogy egyáltalán életben marad-e.
– A 6-os csigolyám szétrobbant, a 7-es eltört, nyaktól lefelé lebénultam. A helyszínen háromszor élesztettek újra, a kórházban pedig még egyszer. 3 hétig voltam kómában, a kocsi többi utasa – köztük a gyermekem édesanyja is – életét vesztette. Engem igazi csodának tartanak az orvosok. Azt mondták, hogy lélegezni csak géppel fogok tudni, nyaktól lefelé bénult, illetve agykárosodott leszek, ehhez képest egy hónappal később már pörköltet ettem nokedlivel (nevet).
Új ház, új remények
Ma már önállóan lélegzik, agykárosodást nem szenvedett, és bár kerekesszékkel közlekedik, a kezeit tudja mozgatni.
– A kártérítési összegből vettem magamnak egy házat, és a fizikai felépülést a lelki regenerálódás követte. Égi jelnek tekintettem, amikor kiderült, hogy a megvásárolt ház melletti utcák neve Csaba és Tünde, az elhunyt kedvesemet pedig Csaba Tündének hívták. Ekkor már tudtam, hogy ez a hely lesz az, ahol új életet fogok kezdeni.
Krisz a 18. kerületbe, egy akadálymentes környékre költözött, ahol a járdák padkái lekerekítettek, alacsonypadlós buszok járnak, és a házat is a saját ízlése és kényelme szerint alakíttatta át. Lassan önállósodni kezdett.
– A pozitivitás nekem „születési rendellenességem” (mosolyog). Tudtam, hogy ha a szülőkkel maradok, az nem visz előre az életben, ezért ide költöztem és önfejlesztésbe kezdtem, új célokat tűztem ki: csatlakoztam a kerekesszékes rögbi csapathoz, hangdobon is játszom, amit a csuklóm mozgatásával tudok megszólaltatni, időnként pedig fellépni, előadni járok.
Köszönetet mondott az életéért
Krisz szerette volna megköszönni a mentősök lelkiismeretes munkáját, ezért úgy döntött, hogy felkeresi őket.
– Egy integrált divatbemutatón vettem részt tavaly a Hiltonban, mint fellépő, amelynek az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál volt a házigazdája, itt ismerkedhettem meg vele. Ő segített nekem megtalálni a mentősöket, akiknek végre személyesen is megköszönhettem, hogy megmentették az életemet. Emlékeztek rám, de nagyon furcsállták a gesztust, mert azelőtt soha senki nem köszönte meg nekik a munkájukat ilyen formában. Az egyik mentőssel azóta is tartom a kapcsolatot, felajánlottam neki, hogy bármely rendezvényen örömmel osztom meg a történetemet, hogy mások is erőt gyűjthessenek belőle. Ma például egy székesfehérvári rendezvényen tartok egy kis előadást az Újraélesztés Világnapja alkalmából.
Krisz egy önéletrajzi könyvet is ír, amire már gyermekkora óta készült, de ez a balesetet adta meg a kezdőlöketet számára.
– Vannak sötét foltok a múltamban, amikre nem vagyok büszke, arra viszont annál inkább, hogy elindultam a pozitív változás útján – mondta.