– Nem hiszem, hogy valaha ehhez hasonló módon elvesztettük volna a közös biztonság érzetünket. Az emberek külön-külön, vagy kisebb csoportokban átestek már ezen. De így együtt? Ez egy teljesen új dolog. Egyszerre gyászolunk egyéni és társadalmi szinten – mondta David Kessler Skype-on a Harvard Business Review néhány szerkesztőjének, amikor arról beszélgettek, hogyan érzik magukat a koronavírus-járvány kirobbanása óta.

Az előzetes gyász

A szakértő több mint tíz éven át dolgozott egy nagy Los Angeles-i kórház biológiai veszélyekkel foglalkozó osztályán, és önkéntesként tevékenykedett a Los Angeles-i Rendőrség traumatikus eseményekre szakosodott csapatában, valamint a Vöröskereszt katasztrófaelhárító csoportjában is. Kessler úgy véli, egyfajta előzetes gyászt érzünk most. Ez az érzés akkor lesz úrrá rajtunk, ha nem tudjuk, mit tartogat a jövő. De akkor is ezt élhetjük át például, amikor rossz leleteket kapunk az orvosnál, vagy amikor eszünkbe jut, hogy egyszer el fogjuk veszíteni a szüleinket.

Elmondta, hogy az előzetes gyász során az elme úgy megy előre a jövőbe, hogy a lehető a legrosszabbat képzeli el. Ha meg akarunk nyugodni, rá kell kényszerítenünk magunkat, hogy visszatérjen a jelenbe – tanácsolja a www.grief.com oldal alapítója, amelyet évente több mint 5 milliószor keresnek fel a világ 167 országából.

A fentiek miatt azt tanácsolja, ha azt érezzük, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv kezd kirajzolódni előttünk, kezdjünk el azon gondolkodni, mi történhet a lehető legjobb esetben.

– A cél az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt azokban a dolgokban, amikre gondolunk – hangsúlyozza.

A gyász stádiuma

„Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a gyász a közhangulat.”

– Emellett másféle gyászt is érzünk: azt érezzük, hogy a világ megváltozott, és ez tényleg így is van. Tudjuk, hogy ez az egész csak átmeneti, de nem tűnik annak, és rádöbbenünk, hogy a dolgok meg fognak változni – mondja David Kessler. – Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a gyász a közhangulat.

A szakértő emlékeztet: a gyásznak öt stádiuma van. Először is ott a tagadás, amit kezdetben nagyon sokszor megismétlünk: „Ez a vírus nem érint engem”. Aztán ott a düh: „Szobafogságra ítélsz, és lehetetlenné teszed, hogy csináljam a dolgaimat”. Az alku: „Oké, ha két hétre bezárkózom, akkor minden jobb lesz, ugye?” A szomorúság: „Nem tudom, mikor ér ez véget”. És végül ott az elfogadás. „Ez van; Ki kell találnom, hogyan tovább”.

– A kulcs az elfogadás. Az elfogadásban ott van a lehetőség, hogy ellenőrizzük a dolgokat – hangsúlyozza. „Meg tudom mosni a kezem. Biztonságos távolságot tudok tartani. Képes vagyok megtanulni, hogyan dolgozzak távolról.”

Elengedés és együttérzés

„a legfőbb ideje, hogy feltöltsük magunkat együttérzéssel”

David Kessler szerint érdemes azt is átgondolni, hogyan tudjuk elengedni azt, ami nem rajtunk múlik.

– Hogy mit csinál a szomszéd, azt nem tudjuk befolyásolni. Az viszont rajtunk áll, hogy 2 méteres távolságot tartunk-e fenn vele, vagy hogy rendszeresen megmossuk-e a kezünket. Összpontosítsunk ezekre a dolgokra – tanácsolja. Szerinte ilyenkor a túlzott védekezés teljesen helyénvaló, de a túlreagálás nem.

A gyász-szakértő szerint a legfőbb ideje, hogy feltöltsük magunkat együttérzéssel. Minden ember eltérő intenzitással éli meg a dühöt és a gyászt, amit érez, és mindenkiből mást is hoznak elő, de az együttérzés segít, hogy megértsük és elfogadjuk a másik viselkedését.

Éljük meg a gyászt, majd menjünk tovább!

A szakértő szerint, fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, min megyünk keresztül.

– Az önfejlesztő mozgalom szerencsétlen mellékhatásaként mi vagyunk az első generáció, akinek érzelmei vannak az érzelmeivel kapcsolatban. Olyan dolgokat mondunk magunknak, mint hogy szomorú vagyok, de nem kéne ezt éreznem; másoknak sokkal rosszabb. Megállhatunk, és meg is kellene állnunk az első érzésnél. Szomorú vagyok. Hadd legyek szomorú öt percig.! A feladat az, hogy átérezzük a szomorúságot, a félelmet és a haragot – függetlenül attól, hogy bárki más érez-e bármit.

„Ez az egész túlélhető, és túl is fogjuk élni.”

Meglátása szerint nem érdemes küzdeni ez ellen, hiszen az érzés a testből fakad. Ha hagyjuk, hogy az érzések feltörjenek bennünk, minden szabályszerűen halad majd a maga útján, és így átvehetjük az irányítást.

– Az igazság az, hogy az érzéseink jönnek-mennek. Amit az egyik pillanatban érzünk, elmúlik – és jön helyette a következő. Abszurd gondolat, hogy ne érezzünk fájdalmat ebben a helyzetben. Éljük meg a gyászt, és haladjunk tovább! – tanácsolja David Kessler.

– Ez egy átmeneti állapot, segít, ha ezt kimondjuk. Ez az egész túlélhető, és túl is fogjuk élni. És azt hiszem, értelmet is nyer majd számunkra mindez – véli a világ elsőszámú gyász-szakértője.

Amennyiben Ön, vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható. Ugyanígy a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat Szolgálat, amit a 116-123-as számon ér el. Mindezeken felül a segítségére lehet a Kapcsolj egyből! applikáció.

(fotó: Shutterstock)

otthon a családmaradjotthonfontosgyászszakértő