Apának lenni feladat és lehetőség!
Szerző:Békési Erika2020. 06. 09.Kisgyermeket nevelünk
„Az apa nem horgony, mely visszatart, sem hajó, mely magával visz, hanem világítótorony, melynek szeretete bevilágítja az utat” – fogalmazta meg G. W. Douglas amerikai szociológus. Ha ez ilyen egyszerű lenne! Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutatóval az apaságról beszélgettünk.
A férjem teljesen másképp áll az apai feladataihoz, mint ahogy azt apukám és a nagypapám tette…
– A régi apakép mára átalakulóban van, ami több szempontból is figyelemreméltó. A mi generációnk az apákra sokszor még úgy tekint, mint az anyagi biztonságot megadó, tekintélyes személyre, azaz a család hátterére. Ma is megvannak a klasszikus formában háttérben maradó apák, akik „mindent megteremtenek”, de emellett létezik egy másik apatípus is, aki egyre inkább próbál bekapcsolódni a család életébe. Jó és kevésbé jó változások is hozzájárultak ehhez. Az apás szülések nagyban előmozdították az apában az érzést, hogy ő is a család aktív tagja, ellenben a nagycsaládok szétszakadása, az egymástól messzire költözések automatikusan azt eredményezték, hogy anya és apa egymásra van utalva. Közben az anyák is teljes munkaidős állást vállaltak, karrierépítésbe kezdtek, ezek után a megegyezés, vagy a hallgatólagos megegyezés az apát is behívta a családi hétköznapok folyamatába. Ha a férfi ennek ellenére sem lépett be az aktív apaszerepbe, akkor helyette az iskola töltötte be ezt a hiányt a gyermek életében. Ez viszont kevésbé szerencsés megoldás.
Ha régen a családtól távol dolgozott az apa, hogyan alakult ki felé a mély, tiszteletteljes szeretet?
– Régebben azért kaphattak erős szerepet az édesapák, mert folyamatosan a gyerekek látókörében éltek. A férfiminta azért tudott hatni, mert a gyerek látta őt dolgozni, elfáradni, kapcsolódni. Látta őt pihenőhelyzetben, ismerte az istenkapcsolatát, mert a sok munka ellenére a közelében élt. Aztán ez a kapcsolat egyszer csak meglazult: ma sok esetben háttérben marad az apa, mert dolgozik, utazik, és nem látható a gyerek számára. A személyi kapcsolódás, a mintaadás még közvetetten sem tud így létrejönni. Az X, Y, Z generáció ezt masszívan átélte. Szerencsére jócskán vannak pozitív példák is! Sok apuka rájön a gyerekkel való kapcsolódás ízére. Ők azt mondják, nem is gondolták volna, hogy ez ilyen jó! Hogy egy apának ekkora hatása lehet a gyerekére, hogy a gyerekekkel való mindennapok ennyi örömöt adnak. Persze ebbe a szerepbe bátran bele kell állni, és folyamatosan tanulni kell.
Valójában mi az apa feladata?
– Az apa az első külső személy a gyerek életében. Ő tökéletes erre a feladatra, mert közel is van a gyerekhez, de nem olyan mértékű szimbiózisban él vele, mint az anya. Az a kívánatos, ha az apa érzelmileg és fizikailag is megközelíthető, mert behozza a világot a gyerek számára, de ki is viszi őt oda. Persze hatalmas felelősség, hogyan teszi ezt meg. Ha úgy, hogy ez a világ borzalom és kibírhatatlan, ami odakint van, akkor a gyerek számára is minden félelmetes és élvezhetetlen lesz, így visszahúzódóvá, bizalmatlanná válik. De ha apa beleáll a feladatokba, tud újrakezdeni és bátran vág neki az újnak, akkor ezzel a gyereket is nyitja. Akkor a csemete úgy éli meg a világot, hogy „ez egy csodálatos kaland, amiben nekem is helyem van”. Az apákkal kapcsolatban azért nem csak nagy dolgokra kell gondolni. A gyerek hétköznapi helyzetekben is folyamatosan észleli, hogyan reagál az apa, ha valami nem jól sikerült, ha például váratlan vendég érkezik, vagy ha olyan munka adódik, amit apa nem szeret – ezeket a viszonyulási mintákat legjobban az apától tudja megtanulni. Tőle tanulja az életképességet és a talpraesettséget is, mert ő az első minta! Az apa értékrendje észrevétlenül beleépül a gyerekébe, nagyon erős jellemformáló a vele való azonosulás. Fontos tudni azt is, hogy a gyerek az apa segítségével tanul meg egy másik személlyel kapcsolódni, tehát ő a kötődésképességünk egyik legfontosabb fejlesztője. Vele éljük át először gyerekként, hogy „ő más, én is más vagyok, mégis tudunk kapcsolódni és örülni egymásnak”. Vele tanuljuk meg azt is, hogy egy konfliktust hogyan lehet feloldani.
A fiús és a lányos apáknál van különbség a szerepeket tekintve?
– A lányok az apjukkal élik át először, hogy milyen egy ellenkező nemű személlyel együttműködni. Az apa kell, hogy a lányát, mint nőt, tisztelje, szeresse, elismerje, csodálja. Ez szavakban, de akár szempillantásokban is benne lehet, mert a „hú, de jól áll neked ez a ruha!” mondat egészen másként hat az apától, mint az anyától. Ha az éppen nővé váló kislányok nem kapják meg az apától a hercegnőként való tiszteletet, kapcsolódást, akkor ezt az utcán, a buszon, a bulikban vágyakozzák majd. A fiúk a hétköznapi dolgokban azonosulnak az apával: szerelnek, autóznak, tankolnak, horgásznak, úgy ülnek és úgy beszélnek, ahogy apa. De ha apa nincs jelen a gyerek életében, akkor – nemtől függetlenül – számítani lehet arra, hogy a kötődési képessége gyenge lesz. Nem véletlenül megy tönkre a házasságok több mint hatvan százaléka… A gyermek nap mint nap átéli, hogyan viszonyul apa anyához, így a két szülő közötti kapcsolat lesz számára a párkapcsolati minta is az életben.
Sokféle férfi válik apává. De milyen tulajdonságai vannak egy jó apukának?
– Kulcsszavakat mondok: megközelíthetőség, szerethetőség, követhető jelenlét, érdeklődés, kíváncsiság a gyerek kisebb-nagyobb ügyei iránt, odafigyelő részévétel. De ez mind idő, mert a minőséghez idő kell! És minél kisebb egy gyerek, annál inkább. Mert a kisgyerek nem fogja fel, hogy „apád érted dolgozik, érted nincs itt”. Ő csak azt látja, hogy „nincs itt, vagyis nem érdeklem”. Ezzel kapcsolatban érdemes meghallgatni Zorán Üres bölcsőt ringat a szél című számát. Igen sokatmondó a szövege és a refrénje is: „a fiam pont olyan, mint én”. A jó apa fontos tulajdonsága még a biztonság. Az élete egyértelmű iránymutatást jelent a gyereknek. A jelenlétében érezni lehet, hogy mi az igen, és mi a nem.
Egészen komoly apa-jellemzőket sorol. Ezekre bárki képes?
– Nem baj, ha az apa nem tökéletes! Nem kell eljátszania, hogy mindent tud, hogy mindenben jó, hogy bármit megold, de a törekvésnek látszódnia kell rajta! Az akaratnak, hogy ha nem sikerül, újrapróbálom. A lélektani kutatások szerint a gyermek első istenképe az apa. Az egyik nagyon kedves mesterem, Tilmann Beller pedig azt mondja: „szent az, akiben Isten tevékeny”. Tehát nem a tökéletesség, hanem a törekvés a döntő. Hogy meg akarom tanulni, hogy újra felállok, hogy újrakezdem, hogy képes vagyok bocsánatot kérni. Jó, ha ezeket láthatja a gyerek az apa életében.
Talán ezáltal a látható gyengeség által is közelebb kerül egy apa a gyermekéhez…
– Igen, és ugyanúgy, ahogy az apának nem kell tökéletesnek lennie, úgy fontos, hogy a gyereknek se kelljen annak lennie! Kell, hogy az apa ismerje a gyerekét, és a saját mércéje szerint kezelje őt. Hogy úgy tekintsen a teljesítményére, ahogy az a gyerek képességei, lehetőségei szerint lehetséges. Hogy úgy is kaphasson apától dicsérő szavakat, ha az, amit csinált, nem tökéletes. Vannak, akik egy életen át hordoznak ezzel kapcsolatos terheket. Hányszor hallani, hogy „apámnak semmi sem volt jó, és akármit csináltam, mindig azt mondta, hogy ez természetes. Csak azt hangsúlyozta, ami javítandó…”. Igazából kell, hogy az apa megbocsátó legyen, úgy is fogalmazhatunk, hogy legyen jó király és ugyanakkor jó pásztor is: igazságos és irgalmas.
És mi a helyzet az atyai szigorral?
– A „na majd meglátod, mi lesz, ha apád hazajön…!” és a „gyere, amíg velem vagy, mindent szabad!” közötti középút a helyes hozzáállás. A félelmetes apák szilárd és kemény viselkedése, és a mindent megengedők kiszámíthatatlansága nem ad jó támasztékot a gyerekeknek, ennek ötvözetét szeretnénk átélni apánk biztonságában. A nevelés során fontos, hogy az apa ne magából induljon ki, hanem a gyermekéből. Az ő fejlődését akarja szolgálni. Ez persze sokszor nehéz, mert ha apa például nem kosarazhatott, akkor azt várja, hogy majd a gyereke beteljesíti ezt a vágyát, és ezért mindent megtesz, ellenkező esetben elégedetlen lesz. Pedig lehet, hogy az a szegény fiú kosáredzés helyett inkább a hangyák vonulását figyelgetné a kertben… De önneveléssel igenis le kell tudni győzni önmagunkat: azt kell néznünk, mire van szüksége a gyermekünknek.
Az apaság általában nagy büszkeséget jelent egy férfi életében.
– Aki igazán beleáll az apaszerepbe, és ezt a párkapcsolatba is jól sikerül belehelyeznie, az nagy gazdagságot talál. Megérzi, hogy a gyermeknevelésben, mint világot átalakító munkában részt venni igazán férfias attitűd. Mert egy ember jellemét és életét hosszú távon fejleszteni, alakítani – ennél nagyobb alkotómunka valóban nem létezik! Joggal büszkék erre az apák, így a gyermekük az önértékelésükben is óriási jelentőségűvé válik.
Hogyan lehet jelen a gyermeke mellett egy apa az idő múlásával?
– Ha az apa kisgyerekkorban közel volt a gyermekéhez, serdülőkorban is ott tud állni mellette, mert jól ismeri. Ebben a korban ő a kísérő, bátorító, keretadó lazaság az anyák aggódásával szemben, illetve azt kiegészítve. Az apák megkönnyítik az elengedési folyamatot, mert az anyák számára ez nehezebb. A fiatal felnőttkor küszöbén, huszonhárom éves kor táján, amikor jó esetben megtörténik a serdülőkor lezárása, és megkezdődik az igazi és teljes önállósodás, jó, ha az apa partner tud lenni a gyermeke számára, és azt az eszmét tudja táplálni, amivel a gyermeke foglalkozni szeretne. Az apa ilyenkor is irányadó világítótorony, a fiatal egyedi személyiségét kibontakoztató életadó erő. A pályaválasztásban, párválasztásban pásztorként segíti kibontakoztatni azt, ami a gyerekben van és úgymond röpteti a gyereket, hogy arra mehessen, amerre ő akar szárnyalni. Jó lenne, ha apaként időről időre meg tudnánk állni, és megcsodálnánk felnőtt gyermekünket. Fontos, hogy legyen időnk arra, hogy megkérdezzük: „Hogy vagy? Hogy mennek a dolgaid?” Az ő személyes eszményének kibontakozását kell ekkor is segítenünk.
Sok jó apukát lát maga körül?
– Igen, nagy öröm, hogy egyre többet! De sajnos azt is látom, hogy manapság rengeteg olyan család van, ahol nincsen természetes férfiminta sem az apa, sem a nagypapa személyében. Ráadásul mára – életünk sok egyéb területe mellett – a pedagógusszakma is nőiesedett. Ezért egy jó apa nem csak a családjának fontos, de a szomszéd gyerekek, az unokatestvérek, az osztálytársak körében is mintaként szolgálhat.
A fiúk és férfiak szerepével, illetve kihívásaival kapcsolatos közös gondolkodásra hívjuk olvasóinkat június 17-18-án. Az online konferencia első napján 17.00 órától Bese Gergő atya, majd Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója osztja meg gondolatait. Június 18-án 17.00 órától Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus tart előadást az apahiányos társadalomról, majd Léder László, az Apa Akadémia alapítója beszél a modern kori apaság kihívásairól. Az online konferenciára itt regisztrálhat.