Milyen érzésekkel fogadtad a hírt?

– Nagyon váratlanul ért, egyáltalán nem számítottam rá. Éppen egy nehéz napon voltam túl és sétáltam hazafelé, amikor megérkezett az e-mail. Az elmúlt másfél évtizedes munkám során ilyen szakmai jellegű díjat még nem kaptam, nagyon örülök neki. Egyrészről hatalmas boldogság öntött el, ugyanakkor érzem azt a felelősséget, amit a díj szimbolizál, hiszen nemcsak a múltbeli, hanem a jövőbeni tevékenységemnek is szól. Ez arra sarkall, hogy továbbra is ilyen minőségben végezzem a munkám, hogy hosszútávon is méltó lehessek erre az elismerésre.

Ez egyfajta visszaigazolás számodra, hogy jó irányba haladsz szakmai utadon?

– Igen, abszolút. Nyilván az ember soha nem olyan célból kezd el dolgozni valamilyen területen, hogy a munkásságát majd egy állami kitüntetés formájában elismerjék, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem hízelgő számomra.

Mi az, ami miatt igazán fontos számodra a munkád?

– A kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatainak segítése számomra nemcsak egy feladat, hanem a szívügyem. Érintettségem okán más szemüvegen keresztül látom ezt a kérdést, mint az emberek többsége. Azt gondolom, hogy ez az, ami igazán hitelessé tesz ebben a feladatban. Csak olyan munkát tudok őszinte szeretettel végezni, amiben hiszek és ez éppen ilyen számomra: elhivatottságnak tekintem, hogy érdemi támogatást kapjanak az áldozatok.

Fajsúlyos témákkal, élethelyzetekkel találkozol, és ezeket fel is kell dolgoznod, hasonlóan több, e területen dolgozó munkatársadhoz. Miből meríted az erőt?

– Nagyon fontos az állami és a szakmai elismerés is, ugyanakkor a munkánk hatékonyságáról a bajbajutottak visszajelzése tud legjobban visszajelzést adni, ebből lehet erőt meríteni. A barátaim támogatásáért pedig nem lehetek elég hálás, hogy nap mint nap mellettem állnak az élet minden területén. Számos olyan pillanatot átélhettem már, amikor büszkeség öntötte el a lelkem, mert lett foganatja annak, amit csinálok, csinálunk. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy ma is érdemes volt felkelni!