Lényeg a zöldség és a kolbász

Nyáron szeretek csak igazán a természet ízeivel összhangba kerülni. Mert, nincs is jobb egy olyan ételnél, amelybe a füst is beivódik, amikor a gyújtós egykoron fűzfaként pompázott, és olyan zöldségeknél, amelyek önmagukban is megállják a helyüket a nyári melegben könnyen fogyasztható ételek sorában. Így vagyok én a lecsóval. Gyorsan és könnyen készítem a paprikás krumplit, lassabb tűzön és mérsékeltebb lendülettel a pörkölteket, vagy Édesanyám receptje alapján a legényfogó levest is – utóbbira már úgysincs szükségem. De az idei egyik sláger: a lecsó. Olyan zöldségeket, majd kolbászt és mangalica szalonnát keresek, amelyek már önmagukban is zamatosak, frissek és valóban háztájiak. Olyan ez, mint a jó pálinka-alap: csak és kizárólag önmagukban is érett, jó és ehető alapanyagok kellenek. Előkészítem a terepet: bogrács-mosás, tűzrakó-hely takarítás és a mostani nyári viharokban levert faágak összeszedése, gyújtósnak való gallyak összekészítése és a nagyobb fadarabok szétbaltázása, ami önmagában már lehet egy edzés is. Szóval adott egy kisebb méretű bogrács, sok-sok gyújtós, majd lassabb égésű farönkök, házi paprika, házi paradicsom, házi kolbász, házi szalonna, hagyma, rizs és mellé, ha jut helyi bor, fröccsként a pohárba.

Gyors és mégis nyárias

A lecsóban azt szeretem, hogy bár gyorsan elkészül, mégis társasági étel. Körötte gyűlik minden ember, szót vált és ért, és ritkán kóstol csak, hogy a végére is maradjon. Így amikor már parázzsá égett a gyújtós és medveként birkóznak a gallyak a nagyobb rönkökkel, hosszabb láncon érkezik a szalonna, zsír, bőrke, izzanak, finoman végigtáncolnak a bogrács alján, majd magukba ölelik a jó apróra vágott hagymát (előfordul, hogy lefedem ilyenkor az edényt, hiszen a jó hagyma nem éghet el), jöhet a finom fűszerpaprika, rögtön vízzel hígítva és az apróra szelt zöldségek rájuk borítva. A paprika, a paradicsom akkor kezd el a bográcsban táncolni, ha valóban vendégnek tekintik, kényeztetik őket, hiszen bár ételünk alapelemei, a végén úgyse őket fogják dicsérni, sokkal inkább a kolbászt, no meg a szaftot. Így amikor már kétszer elsült zöldségeink feje fölött a lé, és a kolbász is benne izzik, akkor szabad először kóstolni, szükség esetén kevés sóval és borssal javítani.

A végjátékra, ami már tényleg percek kérdése csak, a virsli maradt, no meg a rendes platnin megfőzött rizs. Így a teljes lecsó elkészítése alig több mint másfél óra. Nálam ilyen a lecsó, tojással ugyanis még nem próbáltam, de szerintem nem is fogom azt a módját szeretni.

(fotó: Shutterstock)

apajegy(zet)takácsbenceblogrecept