Eltűnt. Keressük!

Karácsony előtt a legnagyobb közösségi oldalon láttam, hogy többen megosztottak egy felhívást, amelyben egy kislányt keresett a rendőrség.

Ma felhívott egy vezető óvónő, a kollégái jelezték felé, hogy az egyik általunk elhelyezett anyukát és a korábban ebbe az óvodába járó gyermekeit nyilvános posztban keresi az egyébként bántalmazó nagymama. (Korábban is előfordult már ez, akkor sikerrel „meggyőzték” az anyukát a visszatérésre.)

Nagyon remélem, hogy a fenti kislány épségben előkerült, de hadd meséljek el két történetet, amikor a Facebook-on történő keresésnek, illetve a – vitathatatlanul – segítőkész embereknek köszönhetően rossz, de legalábbis nem a legjobb vége lett az ügynek.

Zsarnok apa keresi eltűnt lányát...

Az egyik ilyen eset tavalyelőtt jött szembe velem, amikor egy apuka viszonylag hosszú bejegyzésben kereste eltűnt, nagykorú lányát. Abban megfogalmazta, hogy mennyire szereti őt, mindent megtenne érte, és hogy ne haragudjon a lány, ha valaha megbántotta őt bármivel is. Szívszorító volt. Tényleg. A lányt valaki meglátta, jelezte az apukának, apuka érte ment, hazavitte, majd nem sokkal ezután bántalmazni kezdte. Pontosabban folytatta. Amikor újra el tudott szabadulni a lány, akkor kiderült: korábban is a zsarnok apjától menekült el, nem bírta már elviselni a hosszú évek óta tartó bántalmazást.

A másik ügy tavalyi. Egy sajnálatos, tragédiába torkolló eset után az áldozat apja vendettát (vérbosszút) hirdetett az általa is ismert elkövetőre és annak családjára. A családot – az elkövetőt természetesen nem – pár órán belül elhelyezték egy, a bűncselekmény elkövetésének helyszínétől távoli családok átmeneti otthonába. "Hála" az internet népének, az apuka néhány órán belül már tudta, hogy hol van a család, sebbel-lobbal el is indult utánuk, a szerencsén múlt, hogy ez az információ még idejében érkezett, és tovább tudták menekíteni az anyukát a gyerekekkel.

Okosan segíteni!

Nem azt mondom, hogy nyomozzunk minden eltűnés körülményeiről, hiszen igenis fontos, hogy megtaláljanak minden eltűnt személyt, csupán arra buzdítanék mindenkit, hogy egy picit gondolkodjanak el egy-egy eseten! Igen részletesen szoktuk látni, olvasni az elveszett gyerekek vagy akár felnőttek történetét, esetleg azt, hogy keresőcsapatok indulnak felderítésre – a fenti eseteknél például ez valahogy elmaradozik.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a magunk módján segítséget nyújtsunk ezekben az ügyekben is, így arra biztatok mindenkit: kellő körültekintéssel, de nyitott szemmel járjon, hogy mielőbb megkerülhessenek a hazavárt családtagok!

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható.