Vajon a születési év függvénye, hogy ki mennyire digitalizált?

A válasz nem könnyű, hiszen nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy igen vagy nem. A munkaerőpiacon ma már elengedhetetlen a digitális tudás, ugyanis az 1900-as évektől megfigyelhető egy exponenciálisan növekvő trend a technológiában, ami az utóbbi 10 évben rendkívül felgyorsult. Gondoljunk csak az okostelefonok, a közösségi oldalak vagy az önvezető autók megjelenésére.

Nem mindegy tehát, hogy ki melyik generáció tagja, hiszen a 2000-es években születettek szó szerint a digitalizáció világába születtek és ebben nőnek fel, miközben az 1950-es években születetteknek felnőttként kell megbarátkozniuk a digitális fejlődéssel. Ez azonban nem jelenti, azt, hogy a digitális tapasztalattal nem vagy alig rendelkező munkavállaló kiszorulna a munkaerőpiacról, hiszen a digitalizáció egy eszköz, amit használni és alkalmazni kell tudni. Ez pedig nem a munkavállalók korán, hanem alapvetően a készségeiken és hozzáállásukon múlik.

Készségek mindenek felett

A minden eddiginél gyorsabban változó technológiák következtében a jelenlegi tudás akár már 2-3 év múlva is elavultnak számíthat. Jól mutatja ezt, hogy például a marketing területén 2011-ben még mintegy 150 eszköz volt elérhető, ez azonban 2018-ra közel ötvenszeresére, 7000-re duzzadt. Ahhoz, hogy ezzel a robbanásszerű fejlődéssel lépést tudjanak tartani a munkavállalók, generációtól függetlenül négy készséget kell tudniuk hatékonyan alkalmazni.

A jövő és a siker kulcsa, ha a munkavállalók rugalmasak és agilisak, ami azt jelenti, hogy nyitottak és képesek is befogadni a változásokat. Emellett elengedhetetlen az élethosszig tartó tanulás, valamint az önképzés is, hiszen a tudást folyamatosan fejleszteni kell, akár autodidakta módon is. Ha ezek megvannak, már „csak” a sebességre kell figyelni, azaz hogy képesek legyünk gyorsan felismerni a problémát és a benne rejlő lehetőséget a változásra.