Fechete Bálint Adél: Az ünnep megélése

2006-ban hunyt el édesanyám, ekkor nyújtotta Csaba testvér felénk a kezét és testvéreimmel együtt befogadott a szovátai Szent József Otthonba. Ekkor csak 14 éves voltam, iker öccseim pedig a 4. évet töltötték.

Édesapám nem tudta vállalni a nevelésünket, de a mai napig szeretettel gondoskodunk egymásról.

Gyermekkoromban Csaba testvér otthona az én otthonommá is vált. Hálával és szeretettel gondolok arra, hogy a testvéreimmel együtt nőhettem fel ilyen gondoskodó környezetben.

Édesanyám halála hozta a nagy változást az ünnepek körül is.

Szovátán a karácsonyra való készülődés és az ünnepekre hangolódás nagyon izgalmas volt, már egész adventben jó cselekedeteket gyakoroltunk, csodálatos esti imákkal zártuk az estéket és emlékszem, a nevelőnk minden este újabb és újabb szentírási részeket olvasott fel nekünk, amit csillogó szemekkel hallgatunk végig. Szenteste előtti napon mesélt a nevelőnk arról, hogy sok gyerek van, akikhez az angyal nem tud elmenni, és hogy mi boldogságot vihetünk egy kis dobozban nekik. Így vált hagyománnyá a következő években is, hogy összecsomagoltunk kis cipődoboznyi édességet és játékot a szegény gyerekeknek és elvittük személyesen hozzájuk, aminek nagyon örültek.

Szentmise után a Medve tónál sétáltunk és amikor hazaérkeztünk, boldogan pillantottuk meg az udvaron az óriási nagy karácsonyfát, melyet körbeálltunk mind a százan és úgy énekeltük a Mennyből az angyalt.

Majd vacsora után mi is megkaptuk az ajándékainkat, melyeket boldogan bontogattunk, és csodálkoztunk, hogy a mi angyalaink mennyire szépen, gondosan becsomagoltak mindent, és hogy minden kívánságunk a dobozban volt.

A mi otthonunkban nagyon sok gyerek élt és mindenki talált a fa alatt ajándékot.

Ez még most is annyira hihetetlen, de a száz gyereknek névre szóló ajándékot küldött az angyal. Volt olyan barátunk is, aki 13 évesen először kapott ajándékot karácsonykor.

Később tudtuk meg, hogy a "földre szállt angyal" Érsek Emese néni, akinek minden évben írtuk a leveleket, és ő továbbította a mára már kialakult angyal karavánjának!

Idén karácsonykor ünnepeljük a 16. angyaljárást, melyért hálásak vagyunk és szívből köszönjük a munkáját, fáradozását.

A karácsony mindannyiunknak az igazi tiszta szeretetet jelentette! Emlékszem, kisgyerekként egy illatos almának, vagy fényes papírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni, vagy arra, amikor este elázva még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk.

Mi mindig együtt éltünk, és nem egymás mellett! A karácsonyi csoda ott volt a lelkünkben, szívünkben. Csaba testvér és a nevelőink szeretetben és összetartozásban neveltek minket.

Később egy kisebb otthonban már nem gyermekként, hanem nevelőként igyekeztünk a gyerekeknek szép ünnepeket varázsolni. A készülődés itt sokkal jobban hasonlított egy családéhoz, hiszen előtte disznót vágtunk, süteményt sütöttünk, finomakat főztünk, ahogy egy jó helyen szokás. A készülődés emlékezetes illatai, hangulatai máig megmaradtak az emlékezetemben. A hazautazó gyermekek csomagot kaptak, hogy az otthoniak se nélkülözzenek. Ezek és a rá következő székelyzsombori évek is igazi meghitt, családi ünnepek voltak, hiszen sok gyermek volt velünk, akik nélkül nem igazi a karácsony. Kicsik és nagyok vegyesen, és végre együtt volt a családom is.

Most már családanyaként készülődök a karácsonyra. Igyekszem a férjemnek, gyermekeimnek, testvéreimnek szép ünnepeket varázsolni. Dávid fiam közel jár a két évéhez, most kap először élményt ezekből a napokból. Bence komoly, okos nagyfiúként már tudja, mit jelentenek. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az együttlét, a szeretet, az, hogy közösen, összetartó családként készülünk tiszta lélekkel az ünnepre és boldogan ülünk majd az ünnepi asztalnál. Most kezdenek kialakulni azok a keretek, amelyeket családi hagyományként fogunk majd később emlegetni. Ezek fontosak lesznek majd az életünkben. A családban ismétlődő szokások biztonságot adnak, az összetartozás érzését jelentik, azt, hogy számíthatunk egymásra.

Sokszor a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk visszahozni, és nem arra az ajándékra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de vigyáztunk rá, és odafigyeltünk egymásra. Nem facebookon, nem telefonon, hanem szemtől szemben, lélekkel.

A gyerekeimnek az én régi időm hangulatát szeretném átadni, a gondtalan, tiszta, önzetlen szeretetet, melyet minden karácsonykor átéltem a nagy családommal. Hiszem, hogy ez csak rajtam múlik, mert a szívemben jól meg őriztem!

Mindig kell valaki, aki összefogja a családot. Nálunk nekem jutott a feladat, hogy a körülöttem lévő 7 férfiről (férjem, két fiam, három fiú ikertestvérem, édesapám) gondoskodjak. Kicsit hamar kellett átvennem azt a szerepet, ami ilyenkor még az édesanyámé lehetne, ha élne. Úgy érzem, hogy felnőttem ehhez a feladathoz és remélem, még sokáig tudhatok magam körül nagy családot, amely már kiegészült a férjem hozzátartozóival is, akikkel szintén jó kapcsolatot tartunk. Zajlik nálunk az élet, de igyekszünk karácsonykor elcsendesedni, emlékezni azokra is, akik már nem lehetnek velünk.

Áldott, meghitt, szeretetteljes, békés karácsonyt kívánunk mindenki szívébe!