Férfiak és nők – járvány idején

Számos mém – köztük igencsak sok kedves üzenet – fogalmazódik meg, amikor az emberi elme felszabadul a mindennapos nyomás alól, vagy éppen kilép addig megszokott komfortzónájából, és megpróbál alkalmazkodni egy új helyzethez. Az új helyzet pedig ugye az, hogy otthon kell maradni. És itt a „kell” még hangsúlyosabb. Mert nem biztos, hogy magunk miatt tesszük ezt, sokkal inkább mások, a közösség érdekében.

Választhatunk

Egyik ilyen kedves mém-em az alábbi:

Vajon mi lesz velünk az otthonmaradás során?

1. Felszedünk 10-15 kilót

2. Alkoholisták leszünk

3. Jön az újabb baba

4. Benyújtjuk a válópert

5. Mindegyik válasz helyes

Igen, igazából mindegyik helyes. Lehet. DE: legfőképpen magunkon múlik, hogy melyik jut felszínre, a sorrend azonos lesz-e. Rajtunk múlik az is, hogy valóban ezek a változók fedik-e le leginkább az ember „madáchi” jellemét, „a küzdeni, minden körülmények között” az életünkért alapvonásunkat. Mert meglátásom szerint minden ember most még nagyobb küzdelemre van ítélve – és akkor ne beszéljünk a most súlyos betegekről, akik mellé nem találunk ápolót; többgyermekes magukra hagyott nőkről vagy férfiakról, akiknek nincs segítsége; olyan életkörülmények között élőkről, akik eddig is minden egyes napot túl kellett éljenek; nem sorolom.

Szóval röviden felvázolom, hogy én eddig mit terveztem, mit tettem, és mit sikerült ebből megtartanom.

„Minden hajlása életet lehel”

Túlélésünk feltételei részint adottak: hinni valamiben vagy valakiben; erősnek lenni önmagunkban; és erősíteni társunkat, ránk bízott gyermekeinket a bajban. Így én, amióta itthon vagyok, itthonról dolgozom, még szorosabban, egyben hasznosabban beosztom az időm. Nincs sokáig lustálkodás az ágyban (eddig sem volt) és az az érzés, hogy haszontalan volt a mai napom. Helyette vannak apró tettek, trükkök és olyan küzdelmek, amelyek minden percben próbára tesznek bennünket és akaraterőnket.

Bár nem kellene minden reggel ugyanúgy megfürdenem, megborotválkoznom, mint eddig, ezt most még inkább, akár körülményesen is teszem. Mert férfi szeretnék lenni. Itthon is. Nem csak akkor, amikor munkába megyek – az előírt eleganciával. Jó illat, ápoltság és nem tréningruha. No, nem is zakó vagy ilyesmi, de kényelmes és egyben csinos öltözet. A körmeim ápoltak, a fogaimat soha ennyiszer nem mostam meg, és ehhez jön még a legnagyobb kihívás: edzeni, hogy még kívánatosabb legyek.

Persze könnyebb lenne rögtön igent mondani egy sörre, egyfajta nyári feelinget belelátni az itthoni létbe, de mégse ezt teszem. Két hatos vizes kartonnal kiválóan erősíthető a bicepsz; fekvőtámaszban végre eljutottam megint oda, hogy megy 25-30 több sorozatban és nagyobb kéztávolsággal; guggolni és kitörni, lépcsőzni bárhol tudok, ahol van pár méter; és a legfontosabb, hogy minden nap 20 percet szánok a törzsizmaimnak.

„megerősödve, megférfiasodva szeretném legyűrni a vírust”

Magyarán: megerősödve, megférfiasodva szeretném legyűrni a vírust. Egy volt professzorom 3 hónapnyi nyári szünet után hatalmas mellizomzattal és karizomzattal tért vissza az egyetemi létbe. Megkérdeztük, mi a titka és csak annyit mondott: minden nap fekvőtámaszozott, otthon, a négy fal között, könyveket pakolva a keze alá. Ennyi. A többi már akarat kérdése.

Szóval küzdök, és ezt a küzdelmet a feleségemtől is kérem. Ő is legyen ápolt, és most senkit sem fog érdekelni, ha egy nő nem olyan barna, mint aki a tengerről érkezett; ha a haja kicsit jobban lenőtt, mégis rendezett; de az igen, ha tesz magáért és akar. Nőként is. Mi megbeszéltük, melyikünk mikor mehet futni – és itt szépen bejön az én-idő is –; illetve a feleségem otthon mikor jógázik, én pedig mikor edzem.

A titok: az új naptár. Minden eddigi program kihúzva, és helyette ezek a (korábbi szemünkkel nevetséges) tettek beírva. Mert a legfontosabb próbatétel elé nézünk: bezárva, lemondva eddigi életünkről és kényelmünkről tudunk-e új válaszokat adni az együttlétre, a vonzalomra, tudunk-e fejlődni, egymást erősíteni, van-e elegendő hitünk és példát adó tetteink. Nekünk új naptárunk van a fentiek szerint. Hogy meddig lehet így küzdeni, azt is megírom – remélem, nem hamarosan.

A témával kapcsolatos további hasznos írásokat olvashat a csalad.hu Otthon a család rovatában.