Előkészületek

Nos, grillezni kétféleképpen lehet és kétféleképpen szoktam: amikor nagyon szeretnék két-három nap múlva egy jót enni, vagy amikor az a cél, hogy csak gyorsan legyen egy kis füstös íz, a gyerekek virslije picit másként kerüljön az asztalra. Az utóbbi egyszerű, mondhatni napi fogás, nem kell hozzá más, csak egy egyszerű elektromos sütő, pici fújós olaj és jó minőségű virsli – igény esetén hagyma, szalonna és kenyér. A művelet a virslik felbontásától a tálalásig mintegy fél órát vesz igénybe, és valóban megízesíti a fáradt hétköznapok estéit.

De most részletesen a másikról kívánok írni, az igaziról, a nagy hadműveletről. Mert itt nem elég, hogy van otthon hús, az sem, hogy kiforrott a szándék, itt bizony vadászösztön, kitartás és valóban elszánt akarat kell. Szóval, a nagy mű elkészültéhez gondosan megválasztott alapanyag és két-három napos türelem szükségeltetik.

Elsőként elmegyek a kedvenc hentesemhez, aki meglátva biccent, tenyeret dörzsöl, szemével jelez, hogy lesz üzlet, minőségi, mindkét fél megelégedésére. Mert én nem szeretem azt, ami a pultban van, azt sem, amit nagyon tukmálnak, és a kiírt árakat sem. Én vásárolni szeretek. Így kérek a hátsó hűtőben lévő tarjából, kisujjnyi vastagságú szeleteket, kérek a vásárlók elől elrejtett „otthonra” szánt kolbászból, kicsit a bacon szalonnából, 2-3-at a filézett csirkecombból és persze a virsliből (majd végül a tisztes árcsökkentésből is). Aztán jöhetnek az egyebek: grillsajt, abból is kétféle; fokhagyma; olívaolaj; fújós olíva; édeshagyma; mogyoróburgonya; esetleg cukkini; mustár, bors, és előre gyártott gyros-szerű pita. Rohanás haza, és amint a gyerekek mély álomba szunnyadnak, kezdődik az alapozó munka.

Alapozás

Két külön tányérban előállítom a kétféle pácot. Az egyikbe a tarja kerül: a mustárt kikeverem az olajjal és jó sok fokhagymával, borssal. Ezután az öklömmel kicsit megütögetett, lapított húsokat megfürdetem a tálkában, hagyom lubickolni őket, majd még mustárba csavarom őket, egymástól így elválasztva a szeleteket. A pác akkor lesz jó, ha minden húst ellep, és akkor, ha olyan edénybe teszem át, amelynek teteje jól záródó, hiszen a hűtőben való „rohasztásnál” naponta fordítani kell az edényen egyet, hogy mindent jól átjárjon a pác. A másik tálba a csirke kerül, főleg gyermeki felhasználásra, így abban nincs fokhagyma és bors is alig, viszont még több mustár, pici oregánó vagy ami fűszer otthon van, és némi só, igen. A tarját csak sütés előtt sózom meg, míg a pipit már pácoláskor. A mintegy félórás művelet után mehetünk aludni, a húsok két-három napra a hűtőbe, én az ágyikómba.

Előadás

Régen faszenes grillt használtam. Jó volt, de macerás, így amióta gyermekeim vannak, áttértem az elektromosra. De nem is akárhogy! Izzítás után elsőként baconnal áttörölgetem a lapot (fertőtlenítek), mi több, finom barnára sütöm a szalonnákat. Utána jöhetnek az egyszerűbb étkek, melyek nem szeretik a szaftot: grillsajt, virslik, kolbászok, amiket gazdagon öntözök az olajos spray-vel, hogy kellő „parazsa” legyen majd a zöldségeknek. Majd nyílik a hűtő, és érkeznek a főszereplők. Elsőként a csirkecomb, melyet persze apróbb szeletekre szedek, és bőröstül sütök meg. Majd helyet követel a tarja, ezt lassabb „tűzön” forgatva, izzasztva és nem szárítva készítem. És a kettő között, valamint a végén jönnek a palacsintaszerű piták, amelyek a szaftot itatják fel, miközben aranybarnára pirulnak. A tálaláshoz pedig már csak egy egyszerű saláta kell. Jó étvágyat!

Takács Bence korábbi recept-ötletét olvasta már?

recepttakácsbenceblog