Így működhet jól a távházasság

Sz. Látó Judit mentálhigiénés szakember saját tapasztalatára is támaszkodhat, amikor tanácsot kérnek tőle, hogyan vágjanak bele a távkapcsolatba, vagy épp mit tegyenek, hogy a problémák ellenére is erős maradjon a kötelék. Judit számára ma már természetes állapot, hogy férje hétfőn hajnalban gépre ül, és csak hétvégén csatlakozik újra a családhoz, de ő is azt vallja: nagyfokú megértés és empátia szükséges ahhoz mindkét fél részéről, hogy működhessen ez a rendhagyó életforma.

– Mi is ebben élünk, ha hozzám fordul valaki, akkor tudom, miről beszél – mondja szakértőnk. – Nálunk a férjem kapott külföldön munkalehetőséget. Ki is költöztünk a gyerekekkel, de aztán mi hazajöttünk. Azóta a férjem a hét egy részét kint, a másikat pedig itthon tölti. Erre kellett berendezkednünk. Tudomásul kellett venni, hogy ez egy olyan helyzet, ami ugyan nehézségekkel jár, de mindenki profitál belőle. Mentálhigiénés szakemberként gyakran keresnek meg azzal a problémával, hogy „a párom külföldön kapott munkát, most mit csináljak?” Megijednek. Összekapcsolják a távkapcsolatot a házasság, a szerelem végével, hiszen hogyan lehet fenntartani egy kapcsolatot, ha nem lehetnek folyamatosan együtt.

Távkapcsolat és gyászfeldolgozás

– Az egyik területem épp a távházasság témája, tehát a család külföldre költözése, vagy ha az egyik fél távol a családtól kap munkát, a család másik fele pedig itthon marad – mondja szakértőnk. – Gyászfeldolgozással is foglalkozom, és párhuzam mutatkozik a két terület közt abban, hogy a család veszteségként élheti meg az új élethelyzetet, a távkapcsolatot, és elindul egy gyászfolyamat. Ugyanakkor nem feltétlenül negatív ez a veszteség; építkezhet is a kapcsolat, ha létrehozunk egy, a megszokottól eltérő, mégis jól működő rendszert.

„Beszéljék át alaposan, kit hogyan érint!”

– Szakemberként azt javaslom, ne vegyük természetesnek, hogy megváltozik az eddigi életünk! Fel kell készülni lelkileg, és azt is meg kell szervezni, hogyan maradhat meg a család egysége a távkapcsolatban is. A legfontosabb, hogy ha felmerül a külföldi munka lehetősége, üljön le a család, és beszéljék át alaposan, kit hogyan érint, mit éreznek, hogyan élik meg ezt a helyzetet. Ne legyenek titkok, elfojtások, mert azok előbb-utóbb úgyis kirobbannak, egy adott ponton a másik fejéhez vághatjuk a ki nem mondott problémákat. Ha gyermekeink vannak, kérdezzük meg őket is, mit gondolnak. Fogalmazzuk meg, mitől tartunk, mik az elvárásaink. Beszéljük át azt is jó előre, kinek, mi lesz a dolga. Ne feledkezzünk meg az új helyzetből származó előnyökről sem, hiszen lehet, hogy a párunk vagy a gyermekünk csak a nehéz oldalát látja a távolban vállalt munkavégzésnek.

Koncentráljunk az új lehetőségekre is

Nagyon fontos, hogy közös döntés szülessen. Nem szabad kizárni a másik felet, tartsuk tiszteletben egymás véleményét, érzéseit!

– Ne vegyük félvállról az új helyzetből adódó aggodalmainkat: ha valakit félelemmel tölt el, hogy mi lesz a házasságával, ha nem élnek folyamatosan együtt, vagy mi lesz vele, ha egyedül marad a gyerekekkel, és mindent neki kell elvégeznie otthon – ezek jogos aggodalmak, félelmek. Bátran beszélgessünk ezekről a házastársunkkal! Amennyiben szükségesnek érezzük, forduljunk szakemberhez, akivel átbeszélhetjük a félelmeinket, és aki segít a felmerülő gondok és gondolatok megoldásában. Ha szilárd alapokon nyugszik egy házasság, ha bizalommal, megértéssel, empátiával fordulunk egymáshoz, akkor a távkapcsolatban tovább erősíthetjük a szövetségünket. Ráadásul új lehetőségek nyílnak meg a többi családtag számára is, akár utazás, akár anyagi biztonság formájában. A gyerekek főleg hajlamosak az elején csak a veszteséget látni. Mondjuk el nekik, hogy a mai világban már számtalan lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra, így az itthon maradtak számára nem tűnik el a családtag 1-2 hétre, bármikor elérhető, ahogy a munkája engedi. Ha kisebb a gyermek, akkor kitalálhatunk jó kis szokásokat, rituálékat: például amikor a szülő hazaérkezik, közösen mehetünk ki elé a reptérre, pályaudvarra.

Vállaljuk fel a nehézségeinket is

Sokan még mindig tabunak érzik vállalni a nehézségeket, holott teljesen természetes, ha nem éljük meg boldogságként, ha a párunkat csak hétvégékre vagy kéthetente látjuk, és a helyzet okozta plusz feladatköröktől elfáradunk.

– A környezetünk akaratlanul is nagy érzelmi nyomást helyez az itthon maradottakra azzal, hogy csak a jó oldalát látják a külföldi munkavállalásnak, ezért az édesanya az, akire a hétköznapok minden gondja, problémája hárul. Segítség nélkül mindezt egyedül vinni igenis kimerítő lehet hosszútávon. Mégsem meri megosztani másokkal, hogy neki nehézséget okoz ez az új élethelyzet. Meg akar felelni a környezet elvárásának, ami azt sugallja, hogy jól kell éreznie magát ebben a szerepben. Nyugodtan vállaljuk fel a nehézségeinket! Beszéljünk a barátoknak, ismerősöknek a külföldi munkavállalás kevésbé napos oldaláról!

Empátia nélkül nem megy!

A szeretteinktől távol éléssel olyan helyzetekbe kerülhet a család, amilyenekben korábban még nem volt. Az átállás sikerességén túl, a kapcsolatunk minősége is függ attól, hogyan fordulunk egymáshoz.

– Megváltoznak a családon belüli szerepek, a munkamegosztás, egy emberre egyszerre több feladat hárul – a saját munkája, a gyerekek körüli teendők, az iskola, a házimunka, az ügyintézés. Míg a másiknak teljesen új kihívásokkal kell megküzdenie, megváltozott környezetben, ahol nincs vele a családja. Nem szabad elfeledkezni az utazással járó fáradtságról sem. Egyik sem könnyebb a másiknál. Ne kezdjenek el versenyezni egymással a házastársak, hogy kinek a nehezebb! Az empátiának folyamatosan jelen kell lennie! Sokat segíthet a másik helyzetének a megértése: kérdezzük meg a párunkat, hogyan érzi magát, milyen gondolatai vannak, mi történt vele a külön töltött időben. Nyilván, amikor már élesben működtetjük a távházasságot, nehezebb lesz megélni a hétköznapokban a ránk háruló feladatokat. Ha túl soknak érezzük, ne habozzunk szakember segítségét kérni, aki külső rálátással nyújt támogatást a felmerülő problémák megoldásához. Emlékeztessük magunkat újra és újra, miért vállaltuk a távházasságot! Mindkét fél legyen rugalmas, empatikus, megértő a másikkal. Ezek által érezhetjük, hogy létezik a támogató közeg, akkor is, ha több száz kilométer választ el bennünket fizikailag egymástól.

(fotó: Shutterstock, privát)