Ha a kisfiam nem majmolná mostanában folyamatosan a szétszórt művészlélek nagylányomat a rendrakás terén is, akkor még azzal is megvádolhatnának, hogy gyermekmunka zajlik nálunk. A fiam ugyanis az a lurkó, akinél a dackorszak első zajos megnyilvánulása az volt, amikor eszeveszett ordítással reagált arra, hogy kivettem a porszívó csövét a kezéből, mondván, most már befejezem én a porszívózást. Két és fél évesen játékporszívót kért a Jézuskától – nem viccelek, tényleg így történt. Akkor arra gondoltam, végre az egyik gyerekemmel nem kell majd közelharcot vívni, hogy elpakoljon maga után. Ez nem jött be, viszont egészen ügyes rendszert sikerült kialakítanom a viszonylagos tisztaság elérésére.

1. Minden játék után pakolás

A lányom ovijában tanultam meg azt a módszert, hogy rajzolás után előbb eltesszük a rajzeszközöket, és csak utána játszunk a pónikkal. Ebből már sejthető, hogy sajnos elég későn vezettük be, és ebből kifolyólag nem is mindig tudjuk betartatni a gyerekekkel ezt a logikus és egyszerű szabályt. Amikor sikerül, akkor viszont tényleg 5 perc a nap végén, hogy felszámoljuk a rendetlenséget. Mindenkinek könnyebb, hogy nem az őskáoszból kell rendet teremteni, hanem csak néhány dolgot a helyére tenni.

2. Minél korábban vonjuk be a kicsiket!

Csúnyán hangzik, de érdemes kihasználni a totyogók azon tulajdonságát, hogy mindent ki akarnak próbálni. Nyugodtan kapjanak egy rongyot ők is a kezükbe, amikor port törlünk, segíthetnek bekészíteni a mosást, vagy adogathatják a vizes ruhákat teregetés közben. Így egyrészt nem követelik a figyelmet, amíg mi házimunkát végzünk, másrészt megszokják, hogy mindez a mindennapok részét képezi, és később kevesebb ellenállásba ütközünk, amikor saját feladatot kapnak.

3. Kapjanak feladatokat!

Már a kétéves kisgyerek is kiveheti a részét a házimunkából! Megkérhetjük, hogy fürdés előtt tegye ő a szennyeskosárba a levetett ruháit. Letörölheti a kisasztalról a port. Ő teheti fel terítésnél a szalvétát. Nagyobb korban a komplett terítést a gyermekre bízhatjuk. A lényeg, hogy egy bizonyos házimunkáért ő vállaljon felelősséget. Minden feladat elvégzése után dicsérjük meg alaposan a kicsit!

4. Mindent a maga idejében

Iskolás korra már megtanulja a gyermek, hogy minek hol van a helye a szobájában, de természetesen idő kell ahhoz, hogy rutinszerűen menjen a pakolás. Segítsünk neki! A totyogónak úgy, hogy érthető részfeladatokat kap: Tedd az építőkockát a dobozba! Menjenek a kisautók aludni! Ha mindennek megvan a maga helye, akkor az óvodást egy kis játékkal könnyedén rávehetjük a rendrakásra: Én gyűjtöm a kék és zöld legókat, Te a pirosokat és a sárgákat. Ki lesz a gyorsabb? Az iskolás gyermek is igényelheti még, hogy a szülő vele legyen, amikor a szobáját pakolja. Mi például ilyenkor jókat beszélgetünk és nevetünk a lányommal a könyvek és játékok rendezgetése közben. Még jobb a hangulat, ha közben szól a zene is.

Érdemes kreatívnak lenni, és vicces feladatokat kitalálni

5. Szigor helyett játékosság

Ha büntetéssel fenyegetjük a kicsit, amikor nem akar elpakolni maga után, vagy nem akar segíteni, azzal csak azt érjük el, hogy megutálja az egészet, és egyre nehezebb lesz rábírni a teendőkre. Érdemes kreatívnak lenni, és vicces feladatokat kitalálni, hogy kedvet kapjanak csemetéink a rendrakáshoz.

Íme, néhány játékos trükk, hogy ne legyen nyűg a gyerkőcnek a segítség:

- „Hideg, meleg” játék: irányítsuk a kicsit, merre induljon, hogy megtalálja az elpakolandó tárgy helyét!

- Időmérő edzés: ki találja meg hamarabb a babák/kisautók helyét?

- Könyvpakolás úgy, hogy egyensúlyozva vagy egy lábon ugrálva kell őket a helyükre tenni.

- Célbadobás: Ki talál be a plüssökkel a plüsstartó kosárba/ládába?

(fotó: Shutterstock)

kisgyermekgyermeknevelésházimunka