Az ikrek életük első szakaszát párként élik, már az anyaméhben elindul különleges kapcsolatuk. Az ultrahangos vizsgálatokból tudjuk, hogy magzatként is vannak saját játékaik, szokásaik, amiket születésük után is folytatnak. A páros lét következménye viszont, hogy személyiségük egyediségét, illetve a kettejük közötti különbségeket nehezen találják meg.

Hogyan segíthetjük elő egyéniségük fejlődését?

A folyamatot segítik a külvilágból érkező visszajelzések, amelyek kidomborítják a gyermek egyedi vonásait. Az ikreknél ez a folyamat körülményesebb, különösen akkor, amikor a környezet főként párként és nem külön-külön személyként kezeli őket. Ezért számít sokat már a megszólításuk is. Hányszor halljuk keresztnevük helyett úgy emlegetni őket, mint „az ikrek”! Nevezzék őket a keresztnevükön, ne többes számban szóljanak hozzájuk!

Annak érdekében, hogy ne csak a „mi” tudatuk legyen erős, hanem megéljék saját egyediségüket is, szülőként érdemes tudatosítani és hangsúlyozni a gyerekek közötti különbségeket. A következő kérdésekre adott válaszok segítségükre lehetnek ebben:

• Milyen különbségek figyelhetők meg a két gyermek személyiségében, temperamentumában?

• Külön-külön megfigyelve őket, melyek a gyermek jellemző vonásai?

• Milyen körülmények között érzi jól magát?

• Inkább aktív, ingerkereső, társaságkedvelő, vagy jobban érzi magát nyugodtabb környezetben, kevesebb kapcsolatot tartva fenn?

• Milyen területeken van jártassága, miben ügyes?

• Mik tartoznak az érdeklődési körébe?

Fontos, hogy időnként megéljék az ikertestvértől való különlétet. Ez jelenthet más-más sporttevékenységet, hobbit, óvodai foglalkozást. Jó szülői hozzáállás, ha egymástól független baráti kapcsolatok kialakítására bátorítjuk őket. Ilyen esetekben mindig figyelembe kell venni, milyen mértékű az a távolság, amit még egymás hiánya, illetve a biztonságélmény elvesztése nélkül képesek elfogadni.

Járassuk-e azonos óvodai csoportba őket?

A kérdésre nem létezik egyértelmű válasz, számos szempontot végig kell gondolni, mérlegelni ahhoz, hogy megfontolt döntést hozzunk. Az alábbi szempontokat ajánlott figyelembe venni:

- Az óvodai élet számos új helyzetet hoz a kisgyermek életébe. Ismeretlen személyekkel találkozik, szokatlan a környezet, az ismertekhez képest más elvárások és szokások veszik körül, ráadásul a szülőket is el kell engedni néhány órára. Ez önmagában is óriási változás, ám ha még az ikertestvérétől is meg kell válnia, szinte minden biztonságot nyújtó támaszt elveszít. Jól működő testvérkapcsolat esetén ajánlott egy csoportba helyezni őket, ez az új helyzet elfogadását és a közösségbe illeszkedést segíti.

- Az egymáshoz különösen ragaszkodó ikertestvéreknek szintén az azonos óvodai csoport jelenthet megoldást. Időnként előfordul a páros elszigetelődés, amikor az ikerpárok mindenkit kizárva, csak egymás társaságát fogadják el. Szélsőséges esetben még „saját nyelvet” is kialakítanak, amit csak ők ketten értenek, így a kommunikáció szintjén is kirekesztik a külvilágot. Első lépésként a csoportba való integráció felé tehetnek a pedagógusok lépéseket. Ha ez nem vezet sikerre, ajánlott pszichológus segítségét kérni, az ő javaslatai nyomán kezelni a helyzetet.

- A versengő ikreknél túlzottá válhat a vetélkedés. Megfontolandó, hogy ilyen esetekben mi a jobb. Amennyiben egy csoportba járnak, az egymásnak nyújtott biztonságélmény megmarad, ám az óvodai idő alatt is jelen lesz a versengés, amely nemcsak inspirálja őket, hanem nagy terhet is ró rájuk. Külön csoport esetén a biztonságérzet ideiglenesen meginoghat, de lehetőség nyílik új viszonyítási helyzetek megtapasztalására, és másfajta kapcsolódási minta megismerésére. Minden esetben mérlegelni kell az előnyöket-hátrányokat, majd ennek alapján meghozni az adott ikerpár számára a legjobb döntést.

- Hasonlóan megfontolást igényel a szélsőségesen domináns-alárendelődő ikertestvérek elhelyezése. Az együtt maradás mellett az egymásnak nyújtott biztonságérzet szól. Ha viszont külön csoportba kerülnek, a visszahúzódóbb testvér is kibontakoztathatja személyiségét, kiléphet testvére árnyékából. A pedagógus segíthet a visszahúzódóbb gyermeknek a megnyílásban, a közösségbe való hatékonyabb beilleszkedésben, míg a domináns ikernek az alkalmazkodásban és együttműködésben.

Az iskolakezdésnél újból felmerül ez a kérdés. A gyermekek személyisége, valamint a köztük lévő kapcsolat alapján újból mérlegelni kell a lehetséges megoldásokat. A tapasztalatok szerint ekkor már előnyt jelent külön osztályba helyezni őket, a gyermekek tanulási és szociális fejlődését ez a felállás befolyásolja hatékonyabban, jóllehet ebben az esetben a szülőkre több teher hárul (két szülői értekezlet, külön tananyag stb.

Mikor és milyen szakemberhez forduljunk?

Amennyiben a családtagok és a környezet megpróbálja külön-külön személyként, és nem párként kezelni az ikreket, akkor esély van arra, hogy kiegyensúlyozott személyiséggé váljanak.

Amennyiben ez nem sikerül és állandósulnak a konfliktusok az ikerpár tagjai között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban gyermekpszichológus segítségét kérni. Az óvodai és iskolai elhelyezéssel kapcsolatban kikérhetjük a pedagógusok véleményét is, hiszen ők azok, akiknek lehetősége van egész nap megfigyelni a gyermekek viselkedését.


(Fotó: Shutterstock)


gyermekútikrekgyerekvállalásgyermekneveléspszichológia