Néha el-el nézem sorstársaimat, megszemlélem a csemetéiket, vagy éppen a nagyszülőket, fogadott gyerekfelvigyázókat, hogy rájöjjek egy-egy család, vagy éppen férfi és nő fontossági sorrendjére, a családi hierarchiára és megállapítsam, náluk hol van a gyerek. (Most gyorsan idevetem: nálunk „sajnos” mindenek felett, ami lehet, hogy túlzás, sőt, biztos az, de mégis…) Szóval nézem őket, hogy tükrei legyenek a mi elhibázott, vagy éppen botladozó döntéseinknek. Mert tényleg lehet, hogy nem az a normális, hogy mindkét gyermekem minden nap, a legnagyobb hidegben is, minimum egy órát a szabad levegőn van, hogy reggelire és vacsorára zöldséget és gyümölcsöt is kapnak, és közben ott a csodalekvár, vitaminokból egy kombó és olajok pocakra, fájásra, szülők elviselésére… Lehet, hogy nem ez a normális. DE, kopogom le, október óta nem voltunk betegek.

Egy kis közjáték

A minap nem mi adtunk nekik vacsorát.

– Egészségetekre, szépen ettetek – mondta a gyermekeimre vigyázó, lassan családtag hölgy.

– Köszi – felelte lányom – de kérünk még pálinkát. Anya és apa ilyenkor mindig iszik velünk egyet. (HÚ, LEBUKTUNK, jön a gyámügy, a bíróságon mentség sincs)

– Tessék?

– Mondom – válaszol lányom, aki nem éppen határozatlan – PÁLINKÁT.

Ezek után sms érkezik, mondjuk meg, melyikből adjon: birs, irsai, vagy éppen a csoporttárstól vásárolt házimeggy kell altatás előtt (ősi recept). Megy a válasz sms: egyik sem! Hanem a gyógynövényes vas + C + D vitaminból, ami a hűtő oldalában van, abból kell nekik egy-egy kupica, koccintásra és húzóra.

Egészségben, közösségben

Szóval, az elejéhez visszakanyarodva, nézem a többieket, hogy miért nem isznak, és miért nem itatják a gyermekeiket. Mert nem értem őket. És hogy lehet például tetű egy elit óvodában? Nem mosnak hajat? Vagy hogy lehet az, hogy a pedagógusi jelzések ellenére is betegen mennek közösségbe a kicsik? És az, hogy a drága szülőket ez egy cseppet sem zavarja? Hogy lehetünk mi annyira felelőtlenek, hogy egyrészt észre se vesszük, ha beteg valamelyik, nem tanítottuk meg nekik a kézmosást sem, az meg a hab a tortán, hogy még így is közösségbe adjuk (adják), mert hát fél 9-től már fontos tárgyalás vár – lehet, hogy a fitnessben, vagy éppen a szaunában?! Szóval, szülőtársak, figyeljünk már a közösségre – is!

Következzen ezért egy felhívás

Tüzdelt Zülők! Máskor scináljanak jobb jerekeket – mondta anno Weöres Sanyi bácsi. Tüzdelt Tyerkek! Legyen már az ideji a jobb zülők éve – kérlelem én (is), esdve. És czóljatok anyunak, apunak, bébiciciternek, hogy ha 37 felett van a hő-tök, akkor nem kell a pistikét aznap látnotok, ha köhögtök, ha éppen csak egy nagy folyó orrból álltok, akkor jobb az otthon és annak melege, mint a konyhásnyéni spenótya. Mert jó az, hogy különbféle gyerekekkel kísérletezünk, de ne a másik rovására.