Kismama divat – régen és ma

Királynői babaágy

A szépséges magyar királyné, Erzsébet, közkedvelt nevén Sissi korában nemcsak a ruhák, hanem a bútorok is teljes pompában díszelegtek. Az 1800-as évek első felében a divat a romantika gondolata köré épült, nem csoda hát, hogy a babaruháknak és bababútoroknak is virágmintás, fodros, masnis, azaz rendkívül díszes külsőt kölcsönöztek a készítők. A kishercegnők ágyát például rózsaszín, fényes szaténnal készült anyaggal vonták be és baldachinnal varázsolták még fényűzőbbé.

Blanka (28)

„Minden álmom egy ilyen kis babaágy. Amikor kisebb voltam, a családdal mindig együtt néztük a Sissi című filmet a karácsonyi időszakban. Akkor határoztam el, hogy ha majd kislányom lesz, egy ilyen ágyikóban fogom álomba ringatni őt.”

Babakelengye

A leendő szülők minden korban nagy gonddal állították össze a csomagot, ami tartalmazza a baba születése után közvetlenül szükséges darabokat. Ma már számos, az interneten is fellelhető babakelengye listát találunk, rengeteg megvásárolható terméket ajánlva, régen viszont a kelengye alig néhány holmiból állt. A rékli például egy olyan kiskabátot jelentett, ami csak elöl takart és hátul nyitott volt. Manapság már kevésbé ugyan, de még mindig használatos a pólya, amelynek funkciója nem, csak a külleme változott meg az évek során.

Katalin (42)

„Az édesanyám és a nagymamám segített annak idején összeállítani a babakelengyét, amikor az első gyermekemet vártam. A csomagba az a pólya is belekerült, amibe még az anyukámat bugyolálták be újszülött korában. Jólesett meghallgatni és megfogadni idősebb rokonaim tanácsát, így alkotva meg a régi és a mai világ összefonódásából kisfiam kelengyéjét.”

Minihintó, mint babakocsi

A régi babakocsik bár nem túl praktikusak, viszont lélegzetelállítóan szépek. Az első darabot William Kent angol építész készítette 1733-ban egy herceg megbízásából, aki közlekedési eszközt szeretett volna babája számára: ennek különlegessége az volt, hogy egy minihintóra hasonlított. Egy évszázaddal később Amerikában forradalmasították az eszközt, és törekedtek a kezelhetőségre, praktikusságra. Itt már a dekorációra és a változatos színekre is nagy hangsúlyt fektettek. A babakocsi megvásárlását csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, így igazi kiváltság volt ennek birtokában lenni.

Adrienn (31)

„Ötéves a kislányom és szülinapjára kapott egy retro játékbabakocsit. Egyszerűen imádja, egész hétvégén abban tologatja a babáját. Még a játszótérre is magával viszi és mondta, hogy majd ha ő is édesanya lesz, ugyanilyet szeretne, csak nagyban.”



Volt idő, amikor a várandósság „magánügy” volt

Ma már egy egész iparág épül a kismamadivatra, régen azonban nem volt ennyire szabad a választás. Voltak korok, amikor a nők kimondottan igyekeztek eltakarni nagy pocakjukat a kíváncsi szemek elől. A századforduló idején például a várandósságot magánügynek tekintették, ami jobb, ha rejtve marad. Speciálisan kialakított ruhákat hordtak, amelyek csak annyiban különböztek az átlagos női viselettől, hogy elöl egy kis hely megmaradt a növekvő has számára. A 20-as években még nagyon elterjedt volt a fűző, ami nem tett jót sem az anya, sem pedig a baba egészségének, ezért sok nő – amint látszódni kezdett rajta a terhesség – inkább otthon maradt és nem járt nyilvános eseményekre, amíg a baba meg nem született.

Lili (16)

„Szerencsés vagyok, mert még él a dédnagymamám. Nagyon szeretem hallgatni a történeteit. Mesélte nekem például, hogy amikor ő volt várandós, folyton rejtegetnie kellett a nagy pocakját, ami rosszul érintette lelkileg, hiszen ő büszkén és izgatottan várta a kisbabája érkezését. A fűzőről például elmondta, hogy kifejezetten egészségtelen volt, mert alig kapott benne levegőt. Szerinte nagyot fordult a világ azóta és jó irányba, így számomra már tényleg igazi áldás lesz majd a kismamaság.”



Megváltás a kismamáknak

Az 1940-es években tört be a piacra a női nadrág, ami igazi megváltás volt a várandós asszonyok számára. Az 50-es években pedig divatba jött a laza felső és a ceruzaszoknya viselete is, ami tovább könnyítette a kismamák életét. Érdekesség, hogy ezeket a szoknyákat úgy alakították ki, hogy elöl kicsit hosszabbak, hátul pedig rövidebbek legyenek, így követve a nők alakjának változását. Később az A-vonalú ruha is elterjedtebbé vált, ami nemcsak kényelmes viselet volt, hanem csinosnak is érezhették benne magukat hölgyek.

Zsófi (31)

„Az én nagymamám mindig órákig regélt arról, hogy mennyire örült, amikor megjelentek az A-vonalú ruhák és a női nadrág. Imádta és a mai napig követi a divatot, így kismamaként is boldogan élt az önkifejezés ezen eszközével.”

Végre nem tabu a női test

A 70-es években már nem volt rejtegetnivaló a „másállapot”, így végre fellélegezhettek a nők. Divattá vált a testhez simuló, gömbölyödő pocakot kiemelő ruhadarabok viselete, ebben a korban valódi büszkeség volt a kerekedő has. Ez az elfogadó szemlélet a következő években szerencsére tovább erősödött, így a ’80-as-’90-es években már önfeledten mutathatták a nők várandósságuk minden percét. Akkoriban a kantáros farmer hódított a divatvilágban, ami bő fazonú, laza és nagyon kényelmes volt. Választék tekintetében is lehetőség nyílt az önkifejezésre, sőt, itt már megjelentek a kifejezetten kismamadivatra specializálódott üzletek is.

Ibolya (54)

„A 90-as években voltam várandós, és a kantáros farmer volt a kedvenc viseletem. Kényelmesnek és divatosnak találtam. Olyan szép emlékeim fűznek ehhez a ruhadarabhoz, hogy megőriztem és megörökölte tőlem a lányom, aki maga is hordta, amikor kismama lett.”



21. század, a kismamák „Paradicsoma”

Magával ragadó trendek jellemzik a mai kismamadivatot, a lehetőségek tárháza pedig végtelen. A várandósság tabusításból örömhírré vált, ez a boldogság pedig kifejezhető már az öltözködésben is. Bármi hordható, ami csak megtetszik, legyen az pocakra simuló blúz vagy bő szabású ruha, nadrág vagy szoknya, egyszínű vagy mintás darab. Egy biztos: még soha nem volt nagyobb szabadság a kismama divatban, mint napjainkban.

Dorina (25)

„Első gyermekemet várom és a baba körüli előkészületek mellett nagyon élvezem a kismamadivat adta lehetőségeket is. Jólesik, hogy ily módon is kifejezhetem a boldogságomat a külvilág felé.”

(Fotó: Shutterstock/Flickr/Fortepan)