Akinek olyan munkája van, ami vibrációval vagy sok teher cipelésével terheli a gerincét, annak számítania kell arra, hogy ez a betegség utoléri őt.

A porckorong-degeneráció és a csontritkulás együtt hozzák létre azt az állapotot, amely beszűkíti a gerinccsatornában az idegek rendelkezésére álló teret. A korosodó gerincoszlopon gyakoriak a porcos, csontos lerakódások, meszesedések. A korral csökken a porckorong víztartalma, ezért az összemegy és a gerincoszlop lassan elveszti a stabilitását. A csigolyatestek peremén úgynevezett csontcsőrök képződnek, a csigolyákat hátul összekötő kisízületek deformálódnak, valamint a csigolya íveket összekötő sárga szalag megvastagszik. A porckorong méretváltozása, rugalmatlansága miatt a csigolyák mozgása is megváltozik. Ennek a szervezet igyekszik „ellenállni”, a gerinc stabilitását biztosító inak, szalagok megpróbálják korlátozni a túlmozgásokat. Ennek során nem „respektálják” az idegek lefutásához szükséges tereket, belenőnek a gerinccsatornába. Ahogy egyre kisebb a tér a csigolyákban az idegek számára, előjönnek a már említett működési zavarok. Ennek a következménye a fájdalom, az izomgyengülés és a járástávolság beszűkülése.

Az első tünet lehet a derékfájdalom, a következő a farba, combba lesugárzó egy- vagy kétoldali fájdalom, a járás nehezítettség, alsó végtagi zsibbadás. A járástávolság ezt követő beszűkülését úgy kell elképzelni, hogy a probléma kezdetén az érintett akár pár kilométert is meg tud tenni, majd eljuthat oda, hogy csak pár métert képes gyalogolni. A lépésekkel fokozódik a lábfájdalom és zsibbadás, illetve lehet a páciensnek olyan érzete, hogy nem tudja kontrollálni a lábait. Hiába akar lépni, képtelen rá. A panaszokat jellemzően az állás és a járás provokálja. A megállás, a leülés, a guggolás, illetve az előre hajlás olyan testhelyzet-változtatások, amelyek enyhítik a panaszokat.

Varga Péter Pál szerint, amint ezek a tünetek megjelennek, érdemes azonnal a háziorvoshoz fordulni, hiszen sok egyéb betegség is okozhat lábfájással vagy anélkül is kialakuló sántítást (például az érszűkület). A gerinccsatorna-szűkület tüneteit reumatológusok jó eredménnyel kezelhetik a legtöbb esetben. A kezelés fizikoterápiával és személyre szabott gyógytornával, hát-, medenceizom erősítéssel kezdődik. A speciális tornagyakorlatokkal az ágyéki gerincszakasz mozgásterjedelmét jól lehet javítani. Ha ez nem hoz javulást, vagy a járástávolság újra beszűkül, a megoldás a műtét, amivel véglegesen meg lehet szüntetni a gerinceredetű sántítás okait.

(illusztráció: Shutterstock)

mozgásmozgásszervitestmozgásorvostudománymegelőzésbetegségproblémaéletmód