Lazaság és kiszámíthatóság a családban
Szerző:csalad.hu 2021. 01. 07.Párkapcsolat
Az Orenstein családban a tervező, szabályokhoz ragaszkodó anyuka és a saját magát is lustának valló, spontán és laza apuka egy napra szerepet cserélnek, ami a kalandok mellett nagyon érdekes felismeréseket hoz. A Mi kis családunk családterapeutájának elemző videójából mi is hasznos tanácsokat szűrhetünk le a saját párkapcsolatunkra vonatkozóan.
– Az Orenstein család története a családpszichológia alapjaihoz vitt vissza engem – kezdi Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeuta az elemzést. – A családok működésének, lélektanának talán az egyik legfontosabb vonatkozása a két alapigény, amit várunk a családunktól. Az egyik, hogy biztonságérzetet, kiszámíthatóságot, tervezhetőséget teremtsen, a másik pedig, hogy legalább a családunk legyen az a hely, ahol bele tudunk lazulni az életbe, elengedhetjük a kötelességeinket, ahol lehetünk spontának és viselkedhetünk úgy, ahogyan természetesen tennénk – teszi hozzá.
– Nagyon izgalmas, ahogyan az Orenstein családban Réka (az anyuka) és Jocó (az édesapa) ezt szinte egymástól különválasztva képviselik és élik meg. Ez az egymást kiegészítő szereposztás más családokban is gyakran megjelenik és mindkettőre szükség van. Hiszen fontos, hogy tudjunk tervezni, hogy be legyen vásárolva, ki legyen mosva, hogy a gyerekek leckéje meg legyen írva... azonban tudjuk azt is, hogy az élmények a komfortzónánkon kívül várnak bennünket. Ebben az epizódban pont ez utóbbit gyakorolja az Orenstein család, kipróbálnak olyasmiket, amiket eddig nem. Réka egy napra a laza, "lusta" férj szerepébe bújik, míg Jocóra hárulnak a napi feladatok, tervezés, főzés, a gyerekek öltöztetése. És habár mostanra a szülők igen távolra kerültek egymástól a tervezhetőség és spontaneitás skáláján, a szerepcsere által megtapasztalhatták, hogy a másik oldal is lehet értékteremtő. Értékteremtő a felkészülés, a szabályokhoz való igazodás, a tervezés, és értékteremtő a spontaneitás, a belelazulás, az irányítás elengedése is.
Ki hordja a nadrágot?
Mi több, ez a történet megidéz a hagyományos nemi szereposztásból is egy fontos vonatkozást. Korábban a nők és férfiak kölcsönösen nem tekintették egymást kompetensnek: a nők nem hitték el, hogy egy férfi képes ételt adni a gyermekeknek, a férfiak pedig nem hitték el, hogy egy nő képes a volán mögé ülni, és beparkolni hátrafelé egy emelkedőn. Az Orenstein családi szerepcseréje által megtapasztalhatták a szülők, hogy bizony a másik is kellőképpen helyt tud állni a számára kicsit szokatlan szerepben, és nem dől össze a világ, ha egy időre átengedik a gyeplőt a másiknak. Amikor egy kapcsolatban a szerepek ennyire drasztikusan le vannak osztva, és a pár emiatt az évek során eltávolodik, egy ilyen szerepcsere vissza tudja hozni a kezdeti vonzalmat, amit egykor épp a különbözőség miatt éreztek a másikért.
Kozma-Vízkeleti Dániel hangsúlyozza, hogy habár nemes dolog büszkén felvállalni a lustaságunkat, ez nem ment fel bennünket semmilyen otthoni feladat alól. Nagyon jó látni, hogy ez is megmutatkozik az Orenstein család történetében.
