Miért csodálatos nőnek lenni?

Hanna, tanuló (12)

– Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon milyen leszek felnőtt nőként. Alig várom már ezt az időt, mert akkor a saját ízlésem szerint öltözködhetek. Még csak most léptem a kamaszkorba, így nem tudom pontosan, milyen leszek. Amiben viszont biztos vagyok, hogy nagyon szeretnék anyukámra hasonlítani, aki igazi természetes szépség. Biztosan nem fogok erősen sminkelni, de azt nagyon várom, hogy kialakíthassam a saját stílusom és eldönthessem, mi szeretnék lenni. Örülök, hogy lánynak születtem, szerintem mi, csajok szebbek vagyunk, mint a fiúk (nevet), és azért is jó, mert lehetek majd anyuka és átélhetem, milyen kihordani egy kisbabát, ami hatalmas élmény. Persze nagyon nehéz lehet az anyukáknak, hogy mindig takarítanak, mosnak, főznek ránk, de szerintem ezzel együtt is szuper dolog nőnek lenni.

Evelin, egyetemista (20)

– Nőnek lenni számomra kiváltság. Az egész testem csak értem van és lehetek bármi: díva vagy éppen egy melegítős lány a szomszédból. Minket, nőket bárki meg mer dicsérni; a szerelmünktől kezdve a fiú és lány barátokon át egészen a családtagokig, ami valljuk be: nagyon jó érzés. Persze, mint mindennek, ennek is vannak hátulütői. Szerintem például sokkal kiélezettebben érezzük a „visszajelzéseket” magunkon, így előjöhetnek a szorongó gondolataink: „Miért nem vagyok vékonyabb, vagy épp kerekdedebb, miért nem vagyok tökéletes?” Ezeket az akadályokat nekünk kell leküzdenünk, viszont ha félre tudjuk tenni a saját kétségeinket, úgy megtalálhatjuk a bennünk élő nő csodálatosságát és szépségét. Semmi pénzért nem cserélném el ezt a kiváltságot, hogy nő lehetek.

Zsuzsanna, sminkes (27)

– Nagyon szeretek nő lenni, ha lett volna választási lehetőségem, akkor is annak születtem volna. Ami számomra a nőiességet jelenti, az az anyaság, arra vágyom a világon a legjobban, hogy életet adhassak egy gyermeknek. Csodálatosnak és rendkívül különlegesnek tartom magunkat emiatt. Ezen felül is megélem a nőiességet, számomra öröm, hogy kifejezhetem magam az öltözködésem és a sminkem által, szeretek csinosan megjelenni, és úgy gondolom, hogy a mai világban a karrierben is számos lehetőségünk adódik kiteljesedni nőként.

Eszter, vállalkozó (37)

– Nőnek lenni érzéki és érzelmes, szívből jövő és kecses. A szépség, a könnyedség, az intelligencia, az erő és a lágyság különös egyvelege. Tengernyi szín, forma és típus, fekete vagy fehér, vékony vagy molett, dúskeblű vagy kismellű, mégis egy dologban ugyanaz: mind élő istennő! Ez ugyanakkor felelősség is, hiszen mi vagyunk az érzelmek templomai. Tanítjuk a jövő generációját és a férfiakat szeretni, egymást elfogadni, megbocsájtani, kitartani és egységet fenntartani. Nőnek lenni egyszerre szemet gyönyörködtető és fájdalmas. Amikor ezt vállaljuk, átélhetjük a csodát, amit csak mi kaphatunk meg osztályrészül: amikor egy új élet születik meg általunk. Anyává válni igazi küldetés, az anyai szerep pedig maga a gondoskodás és az önzetlenség. Nőnek lenni a legnagyobb mélység és magasság egyszerre, aki pedig ezt átérzi, sosem mondana le arról, hogy nő lehessen.

Rita, önbizalom-növelő plus size stylist (42)

– Nem vagyok klasszikus értelemben vett nő. Mindig is a keményebb sportok vonzottak, imádok férfitársaságban lenni, no de nem azért, hogy “nőként kezeljenek”, hanem mert szeretem a könnyedebb hangulatot. Igazi nő az én szememben az a személy, akinek ragyog a tekintete. Aki önazonos. Aki magabiztos, akinek jó a társaságában lenni, aki okos és izgalmas, és mindennek semmi köze a külsőhöz. Persze, ápoljuk, szépítjük magunkat, de nem ezen múlik az összkép. Sokáig nem szerettem magam, a tükörképem, amióta azonban elkezdtem tudatosan foglalkozni önmagammal, a belső fejlődésemmel, nagyot léptem. A szupererőm az, hogy át tudom adni azt a szeretetet, energiát, ami bennem van és akinek ezt átadtam, fejlődhet általa.

Dóra, középvezető (50)

– Mindig is szerettem nő lenni, a nehézségei ellenére is. Kislányként, amikor a felnőtt életemről ábrándoztam, szerepeltek benne gyerekek, és később sem tudtam elképzelni az életem nélkülük. Bíztam benne, hogy lehetnek sajátjaim, de ha esetleg mégsem, tudtam, hogy akkor biztosan örökbe fogadok. Szerencsére született két csemetém: egy nagyon fiús fiú és egy nagyon lányos lány, épp, ahogyan vágytam. A munkát és a magánéletet viszont nem volt könnyű összehangolni. Nem kis lelkiismeret-furdalást okozott, amikor a még alvó babámtól távoztam vagy a már alvó kicsimhez érkeztem haza. Azt hiszem, ezekben az időszakokban kínlódtam meg leginkább a nőséget-anyaságot. Bevallom, mindig is érdekeltek a nőiséggel járó külsőségek is, de nem szégyellem: imádom ezeket! Szerintem még 100 éves koromban is élvezettel fogok magamra kenni mindent, és rettentően fogok örülni mondjuk egy új körömlakknak.

Ágnes, táncművész (67)

– Gyerekkorom óta mindig egy határtalan kincsnek éreztem, hogy nőnek születtem és hatalmas előnynek gondoltam a férfiakkal szemben azt, hogy engem nem köt évezredek óta az az elvárás, hogy mindenek felett erősnek, keménynek és legyőzhetetlennek kell lennem. Így nem az elvárások miatt, hanem belső indíttatásból válhattam azzá. Számomra a női létezés jelentése: kicsit katalizátor, kicsit kovász, kicsit lakmuszpapír. Katalizátor, hiszen akár láthatatlanul is hatalmas horderejű folyamatokat mozdít elő. Kovász, mert a semmiből képes óriás dolgokat „keleszteni” és lakmuszpapír, mert a társadalomban elkendőzhetetlenül láthatóvá teszi a felszín alatt mélyen zajló folyamatokat. Ezeken túl pedig eszköztárában a hatalmas szereteten túl megtalálható még női mivoltának ismerete és a használatához szükséges bátorság, valamint a képesség, hogy miként ne éljen soha vissza mindazzal, amit a nősége és a nőiessége jelent.

(fotó: Shutterstock, privát)