– Van a várandósságnak egy általánosan elfogadott szakaszolása és a magzat fejlődését is eszerint szokták vizsgálni – kezdi Szénási Kornélia pszichológus. – Talán nem is gondolnánk, de az első trimeszter hamarabb elkezdődik, mint ahogy az embrió megfoganna, mert azt az utolsó menstruáció időpontjától számolják. A magzat a fogantatáskor egy kéthetes utat jár be, amíg sikerül megérkeznie és beágyazódnia az anyaméhbe. Miközben „utazik”, már elindul a fejlődésben, ilyenkor folyamatosan duplázódik ugyanis a sejtállomány, majd különül el az embrió, a placenta és a köldökzsinór. Érdekesség tehát, hogy a várandósság maga hosszabb, mint a magzati időszak. A beágyazódás sajnos nem mindig következik be, amely nagy veszteségélményt okoz a szülőknek. Ezért érdemes „óvatosan örülni” még a kezdetek kezdetén, hiszen ilyenkor még nagyon magas a korai vetélések aránya.

Amikor először megdobban a szív

– Az első trimeszterben elindul egy intenzív fejlődés, amely 12 hétig tart. Kialakulnak a magzat főbb szervrendszerei, amelyek a későbbiekben még tovább erősödnek, fejlődnek és differenciálódnak, egészen az utolsó pillanatokig. A kicsi ilyenkor már sok mindent „tud”: dobog a szíve, működnek a reflexei és kezd kialakulni az érzékelése is. A tapintás már a 7. héttől megjelenik – igaz, még csak bizonyos területeken. Bár még nem érzékelhető, de már ilyenkor is mozog; reflexes és önindította mozgásai is vannak, amelyekkel segíti önmaga fejlődését.

Ne féljünk az érzéseinktől

Ebben az időszakban nemcsak a baba nagy utazása kezdődik meg, hanem az édesanyáé és az édesapáé is.

– A kismamában hirtelen minden a feje tetejére áll: olyan intenzív változásokon megy keresztül rövid időn belül, amelyek példátlanok az emberi életben. Megváltozik az immun- és a hormonrendszere, az alvása, az étvágya, az érzékelése, de még a lelkiállapota is. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy városlakó másnap arra ébred, hogy amíg ő aludt, teljesen átrendezték az egész várost. A jól ismert utcák máshová kerültek, és sem a bolt, sem pedig a posta nincs a megszokott helyén. Ahogy a városlakó érzi magát, hogy átépült a városa, úgy érezheti magát egy kismama is, aki ilyenkor próbálja feldolgozni és megérteni, mi történik vele. Egy idő után „megérkezik” a várandósságba, addig viszont égető kérdések cikázhatnak a fejében: „Vajon jó anya leszek?” „Jókor jön ez a baba?” „Biztos, hogy ezt akarom?”. Ettől bűntudata lehet, pedig ezek az ambivalens érzések teljesen érthetők. Abban az esetben is megfordulhatnak e gondolatok az anyuka fejében, ha régóta vágyta már a gyermekáldást. Nem szabad megriadni ettől, hiszen ezen a kezdeti szakaszon keresztül kell menni, a dilemmákat pedig meg kell válaszolni, hogy nőből kismamává válhasson.

"a második trimeszterre kifejlődik a magzat teljes mozgásrepertoárja"

Már játszhatunk vele

– A második trimesztert a 12. héttől kezdődően addig az időpontig számolják, amikortól ha a baba megszületne, már magasak lennének a túlélési esélyei. Régebben ez a 28. hét volt, ma már viszont – az orvostechnológia fejlődésének köszönhetően – a 24. hétre tehető. Ebben az időszakban a szervek tovább fejlődnek, kialakul az arc, a hajszálak, a nemi szervek és a csontok megszilárdulnak. Viselkedési szempontból az ultrahangon már sok minden megfigyelhető, a többi között az, hogy megjelennek az arckifejezések és a baba grimaszokat vág, vagy a szájába veszi az ujját, ahogy később kisgyermekként is. Ezek mellett egyre többet úszkál, forog, vagy épp elrugaszkodik a méhfaltól, amit nemcsak játékból, hanem reflexből is tesz, amire nagy szüksége lesz a születésénél. Sok ilyen izgalmas viselkedést láthatunk már ebben a korban, mivel a második trimeszterre kifejlődik a teljes mozgásrepertoárja. Ez lehet az alapja azoknak a mozgásos játékoknak, amiket játszhatunk a babánkkal: a hasunkra tesszük a kezünket és ő odabújik, vagy épp rúg egy nagyot.

Kitárul a világ

– Ebben az időszakban tárulnak ki a világ kapui számára, azaz minden érzékszerve kifejlődik. A tapintás nyílik ki először és zárul be utoljára, ez az egyetlen érzékelésünk ugyanis, amely jelen van magzatkorunk óta, egészen a halálunk pillanatáig. Ezért jelent nagyon sokat egy idősnek, amikor a végső pillanatokban megfogják a kezét, mert ha már nem is lát, nem is hall, a biztonságot nyújtó érintést azért érzékeli.

A baba a tapintásnak köszönhetően már tudja, mikor van hideg vagy meleg, vagy hogy milyen a méhfal tapintása, ha hozzábújik. Kifejlődik a hallása és az ízlelése is, ezért például, amikor az édesanya édeset fogyaszt, szeret nagyokat kortyolni a magzatvízből. A 20. hétig bezárólag a látása is megérkezik. Először csak csukott szemmel a fényeket érzékeli, majd nézelődni kezd. A legalapvetőbb tanulási forma, a habituláció képessége is már működik nála ilyenkor. Megszokja a körülötte lévő zajokat, felismeri a szülei hangját és az anyanyelve hangzásvilágát is elsajátítja, ezért amikor megszületik, már meg tudja különböztetni azt egy idegen nyelvtől.

Valóban áldott állapot

A szakember szerint a második trimeszter a tényleges áldott állapot időszaka.

– Ez a legkiteljesedettebb állapot a várandósság során, az anyuka szó szerint áldottnak érzi magát. Az első trimeszterre jellemző rosszullét tünetei már ideális esetben megszűntek, de még nem olyan nehézkes a mozgás, mint a várandósság végén, így minden adott a felhőtlen örömre. Ezt tovább fokozzák az intenzív magzati mozgások, amelyeket ezúttal már a kismama is érzékel, így erőteljesen átélhető a baba jelenléte, amely a kettejük közti kötődést erősíti. Ekkor már az édesapa is jobban be tud vonódni és aktív résztvevővé válni.

"A babánk hozzánk hasonlóan álmodik is: az átélt élményekről, hangokról és fényekről"

Emlékek

– A 24-28. héttől indul a harmadik trimeszter, amely a születésig tart. Testi szinten ilyenkor indul be intenzíven a tüdő és az idegrendszer érése, a viselkedést tekintve pedig már van egy kialakult alvás-ébrenlét ciklusa a babának, sőt, álmodik is. Sokan gondolkodtak már azon, hogy vajon miről álmodhat egy magzat. Erre nem tudjuk a pontos választ, de valószínűsíthető, hogy ugyanarról, mint mi: az átélt élményekről, hangokról és fényekről. Olyan komplex kognitív képességek birtokában van már ilyenkor, mint például a memória, azaz emlékszik az őt ért hatásokra és tapasztalat formájában elraktározza azokat. A magzati emlékekre bizonyíték egy kísérlet, amelynek során egy cumiba épített távvezérlés segítségével a baba a cumizás „milyenségével” tudta szabályozni, hogy melyik felvételt szeretné hallgatni. Például, ha gyorsan szopizott, akkor az anyukája hangját játszották le, ha lassabban, akkor pedig egy idegenét. Ebből látható, hogy szívesen hallgatja azokat a hangokat, amelyek már ismerősek számára.

Az apukák is vonódjanak be

– Az édesanya számára az utolsó időszak ténylegesen kezd „terhessé” válni. Nehézkesebben megy a mozgás, nem alszik jól és kialakulhat egy kettős érzés benne: várja is a végét, meg nem is. Várja, mert szeretné már a kisbabáját a karjában tartani, mégis, ha összességében nagyon szerette a várandósság állapotát, úgy szomorúsággal öntheti el, hogy ennek vége szakad. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez az érzés teljesen természetes, hiszen ez a különleges időszak mindössze kilenc hónapig tart, így van helye egy kis szomorúságnak. Amik viszont nagy lendületet adhatnak ilyenkor, azok a „fészekrakó-pillanatok”: amikor babaholmikat vásárolgatunk, pakolgatunk és kialakítjuk a baba kis kuckóját. Az édesapa pedig az egész folyamat aktív részese lehet, ha ő is lélekben jelen van a várandósság során, úgy hasonló hormonális változások érik majd, mint a kismamát. A „harcias hormonok”, azaz a tesztoszteron szintje lecsökken és a védelmező, gondoskodó hormonok mennyisége indul növekedésnek. Jóval közelebb lehetnek ők is gyermekük fogantatásához, fejlődéséhez és születéséhez, mint az elsőre gondolnák.

(grafika: Jónás Csongor)

várandósságbabakismamapszichológia