Talán kevesen tudják, de számos betegség tartozik a medencefenék problémák csoportjába, és, miként a szakember hangsúlyozza, a rendellenességek gyakorisága nem feltétlenül kisebb, mint a köztudatban leginkább ismert vizeletinkontinencia előfordulása.

– A nemzetközi szakirodalom szerint a felnőtt nők akár 5-20 százalékánál jelenik meg életük során enyhébb-súlyosabb széklettartási nehézség, és ez a probléma hüvelyi úton szült nők körében kifejezetten gyakrabban fordul elő – magyarázza dr. Pácsa Szilvia. – A medencefenék betegségek között jegyzik a minden harmadik magyar felnőttet érintő székletürítési zavart, a székrekedést is. Itt kell megemlítenünk a kismedencei fájdalmat is, ami rövidebb-hosszabb ideig szinte mindenkit érint az élete során, a lakosság 5-15 százalékánál pedig krónikus fájdalomként jelentkezik, aminek számos oka lehet. Nem utolsósorban a különböző süllyedéses betegségeket, például a hólyag- végbél- és méhsüllyedést is ebbe a betegségcsoportba soroljuk. Nyilván minél régebb óta áll fenn az adott panasz és minél több probléma rakódik egymásra, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kezelés hosszabb ideig tart.

Komoly pszichés terhet jelent

Dr. Pácsa Szilvia úgy véli, a vizelet- és a székletinkontinencia gyakoriságát rendkívül nehéz megbecsülni és megítélni.

– Ennek oka részben a szégyenérzet, mert az emberek nem szívesen vallanak az általuk a testi gyengeség csúcspontjának minősített problémáról – folytatja a szakember. – Ellenkezőleg, próbálják titkolni, tagadni, az érintettek még a szűk hozzátartozóiknak sem mernek erről beszélni. Becslések szerint a felnőttkorú nők 10-30 százaléka küzd időszakos vagy tartós vizelettartási problémával. Az életkor előrehaladtával a férfiaknál is egyre nő az érintettek száma, náluk a 70 év felettiek akár 20-25 százaléka szenved ettől a panasztól. A széklettartási probléma kialakulásában egyrészt a szülés tölt be nagyon komoly szerepet, másrészt az életkor. Utóbbi betegség sokkal inkább stigmatizáló és még inkább tabunak számít, mint a vizeletinkontinencia – teszi hozzá a doktornő. – Abban a pillanatban, hogy valaki észreveszi magán a vizelet- vagy a székletinkontinencia tüneteit, az illető elkezd „kivonulni” a társadalomból: attól kezdve már nem jár el futni, sem táncolni, abbahagyja a sportolást, kerüli a társaságot, nem vesz részt a közös programokban, egyre többet hiányzik a munkahelyéről, mondván, „ha nem tudom tartani a vizeletemet/székletemet, akkor nem vagyok közösségbe való”. Mindeközben jó eséllyel megromlik az érintettek családi élete, hiszen a partner és a gyerek(ek) is határozottan érzékelik, hogy valami nincs rendben a feleséggel-édesanyával, mégis szőnyeg alá söprik a problémát, ahelyett, hogy gyógyításra, kezelésre kerülne a sor. Merthogy ezeknek a betegségeknek mindegyike gyógyítható, de legalábbis teljesen panaszmentessé tehető.

Nem akadályozza az újabb gyermekvállalást

– A vizelettartási problémának két fő fajtája van – mondja az inkontinencia szakértő. – Az emeléskor, ugráláskor, köhögéskor, tüsszentéskor, illetve sportolás közben jelentkező terheléses inkontinencia jellemzően hüvelyi szülés után nehezíti meg az újdonsült anyukák életét. A szülés során ugyanis szinte mindig keletkeznek apró sérülések, amelyek aztán egyéntől függően átmeneti vizelettartási nehézséget okoznak. Közvetlenül szülés után a hüvelyi szülésen átesett nők 30 százaléka küszködik ezzel a problémával. Szerencsés esetben a panasz a szülés után néhány héttel megszűnik, mert a szervezet nagyon jól regenerálódik, míg másoknál hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elmúljanak a tünetek.

– Az átlagos sérülések nem befolyásolják a gyermekvállalást, és nem állnak a tervezett újabb várandósság útjába – nyugtatja meg dr. Pácsa Szilvia az újabb babát tervezőket. – Ugyanakkor a következő szülést követően a panaszok újra megjelenhetnek. Minél többször szül valaki, a tünetek annál határozottabban jelentkezhetnek, és az életkor előrehaladtával akár fokozatosan erősödnek.

– Az akaratlan vizeletvesztés másik fajtája az ún. sürgősségi inkontinencia, ami egy hirtelen jelentkező, ellenállhatatlan vizelési ingert jelent. Minél súlyosabb a probléma, annál valószínűbb, hogy az érintett személy nem ér el a mellékhelyiségig. Az inkontinencia olyan nőknél is kialakulhat, akik sohasem szültek, vagy nem hüvelyi úton hozták világra gyermeküket, emellett a krónikus vizelettartási probléma a változókor velejárója is lehet.

Rizikófaktorok a javából!

"Az esetek 90 százalékában meg tudjuk szüntetni a panaszokat, és a maradék 10 százalékban is jelentősen le tudjuk csökkenteni a tüneteket."

Az inkontinencia megelőzésére nincs garantált recept, de a megfelelő táplálkozás és a rendszeres testmozgás bizonyíthatóan csökkenti a betegség kockázatát. Vagyis a tudatos, egészséges életmóddal mi magunk is sokat tehetünk a panaszok elkerüléséért.

– Az elhízás, különösen a szülés, illetve várandósság alatt felszedett túlsúly, főleg, ha az jelentős mértékű, mindenképpen kockázati tényező – hangsúlyozza a szakember. – Ahogy az életkor is, hiszen az idő múlásával a szövetek egyre rugalmatlanabbá, merevebbé válnak, és ezzel automatikusan a sérülés lehetőségét és esélyét hordozzák. Számít a megszületendő gyermek súlya, hiszen rengetegen szenvednek inzulinrezisztenciában, illetve terhességi cukorbetegségben, amit ha nem megfelelően kezelnek, akkor a magzat szépen megnő, a nagy magzatot pedig nehezebb a világra hozni. Rizikófaktor, ha a szülő nő nem megfelelően felkészült, ha az orvos nem a megfelelő türelemmel vezeti le a szülést, ha túl hosszú ideig tart a vajúdási szakasz, vagy ellenkezőleg, ha rohamszülésre kerül sor. Ezek mind előidézhetik a problémát, és egytől egyig rizikófaktorként jelennek meg a szülési sérülés és ezáltal a vizelet-inkontinencia kialakulása szempontjából.

„Ne hagyatkozzunk a szomszédasszony legyintésére”

A szakember szerint az, hogy az inkontinencia meddig áll fent, egyénenként változó: van, akinél néhány nap, hét, hónap után maguktól megszűnnek a panaszok. A kevésbé szerencséseket hosszabb ideig gyötri a betegség, amely a megfelelő kezelés nélkül akár krónikussá is válhat.

– Fontos, hogy semmiképpen ne könyveljük el a vizelettartási nehézséget az élethez tartozó, elfogadandó változásnak, hiszen nem kell ezzel a problémával együtt élni, van rá megoldás – figyelmeztet a doktornő. – Éppen ezért már az első akaratlan vizeletvesztéses tünet megjelenésekor kérjük ki az orvos véleményét arról, hogy tegyünk-e valamit pluszban, vagy bízzuk a természetre a megoldást és tudatos életmódváltoztatással kezeljük a problémát. Ez ugyanis egészen addig nem derül ki, amíg a szakember nem vizsgálja meg ilyen szemmel a pácienst. Tehát semmiképpen ne hagyatkozzunk a szomszédasszony legyintésére...

Sok múlik a páciens hozzáállásán

– A hatékony kezeléshez mindenekelőtt azt kell kiderítenünk, hogy mi áll a tünetek hátterében, mert ennek megfelelőn tudjuk meghatározni a kezelést és/vagy alternatívát kínálni a gyógyulásra. Előfordulhat, hogy a komplex eseteknél több terület szakembereinek (nőgyógyász, urológus, sebész, gyógytornász) kell konzultálniuk egymással ahhoz, hogy közösen találják meg az optimális kezelési módot – teszi hozzá a Kismedence Gyógyászati Központ szakembere. – A tapasztalatok szerint bár az életmódváltás valóban hatékony terápia lehet, sokaknál csak személyre szabott gyógytorna segít. Másnál a gyógyszeres kezelés hoz eredményt, bizonyos esetekben pedig a torna mellett szükség van a műtéti beavatkozásra. Jó hír viszont, hogy a vizelet-inkontinenciával küzdőknél az esetek 90 százalékában meg tudjuk szüntetni a panaszokat, és a maradék 10 százalékban is jelentősen le tudjuk csökkenteni a tüneteket. Tehát előfordulhat, hogy nem tudjuk 100 százalékosan kezelni a betegséget, de az életminőséget számottevően javító változást mindenkinél el tudunk élni. Mindazonáltal a gyógyuláshoz a páciens tudatos, kitartó, elkötelezett együttműködésére van szükség.

(fotó: Shutterstock, privát)

orvostudományszülésbetegségmegelőzésszakértő