Mondd, jó érzés apának lenni?

Pál Feri atya idézi egyik előadásában az osztálytalálkozón hallott apai vallomást: „…rájöttem, hogy én eddig a saját pecsenyémet sütögettem, és ez nagyon jól esett. De most nagyobb örömet okoz a gyerekeim pecsenyéjét sütögetni, mint a sajátomat, jobban is ízlik”. Ezerfélék vagyunk – mindenkinél más ízű lesz ez a bizonyos pecsenye, mert ugye ahány ház, annyi szokás, ahány konyha, annyiféle praktika. De hogy ki hogyan érzi magát az évekig tartó „sütögetés” közben, arról szólnak a következő sorok.

1. Sch. Dominik, 3 gyerekes apa:

– Az apaság nehéz feladat "iskolai kiképzés" nélkül! Ugyanakkor a barát és a tanár közötti játékos szerep ez. Hát, nem mindig egyszerű megtalálni a helyes utat… Szép, hogy a saját vonásaimat és szokásaimat megtalálhatom a gyerekeimben, így mondhatom, hogy az apaság a viselkedésem tükre. Közben persze látom bennük a gyengeségeimet is, ami nem könnyű. De csodás dolog átélni, hogy a gyerekek a barátaimként nőnek fel!

2. Incze Sándor, 1 gyerekes apa: – Egy hosszú, munkával teli nap után az a jutalom, hogy tudom, a gyermekem otthon csak arra vár, hogy hazaérjek, rámosolyogjak és felvegyem…

3. Zsombók András, 4 gyerekes apa: – Időről-időre, az utóbbi időszakban pedig naponta meglepetés számomra, hogy apa lehetek – pontosabban Papa, mert a gyerekek így szólítanak. Csodálattal tölt el, hogy akkor és úgy lettem apuka, amikor és ahogy a feleségem anyuka, ezért számomra a gyerekek létezése a házasságunk napi szintű ünneplése. Örülök, amikor látom a négy különböző gyerekemet, tapasztalom egyéniségüket, a feleségem és a saját tulajdonságaim keveredését, és mégis saját vonásokként való megvalósulásait. A gyerekek visszajelzéseket adnak nekünk akarva és akaratlanul, így talán a legaktívabb fejlesztői a személyiségünknek. Kipróbálhatjuk rajtuk nevelési elveinket és elméleteinket. Ezekhez persze nagy felismerések, gondok és bosszankodások is kapcsolódnak! Már a gyerekeim puszta létezésére is büszke vagyok, izgalmat, felelősséget és kötelezettségeket jelentenek számomra. Óriási bizalmat kapok tőlük, kreativitásra és aktivitásra serkentenek. Nagyszerű a tudat, hogy a gyerekeim szeretnek engem! Hihetetlen belegondolni, hogy ezt szabadon teszik, pedig ők is úgy kaptak engem, ahogy én őket. Ez a kapcsolat egész életünkben adottság lesz.

4. Szombathy Pál, 2 gyerekes apa: – Apának lenni számomra a legjobb tréning, szellemi és fizikai edzés, készenlét, élmény. Nincsenek jobb, elgondolkodtatóbb kérdések a gyermekénél, nincs jobb sport, mint játszani velük, önfeledten rohangálni, együtt nevetni. A gyermek nem elvesz belőlem, hanem megsokszoroz, élményeket ad, felelősségre tanít, miközben ő az élet lényege. Ő lehetőség arra, hogy tovább éljek, hogy túléljem önmagam. A gyerekemtől azt kapom vissza, amit adok neki: a szeretetet. (Nyitóképen)

5. T. Tamás, 4 gyerekes apa: – Az apaság természetes állapot, mégis vagányság és kaland. Igazi mindennapi kihívás. Az apaság a szerelem gyümölcseinek közös élvezete, kapcsolódás a hitves korábban kevésbé ismert lélekrészéhez. Az apaság kimerítő, de sokszor a büszkeség forrása is: az utcán, a játszótéren, a piacon, az iskolában... Az apaság konzervatív módon értékek átadása, progresszív módon esélyegyenlőség, esély a közös növekedésre. Hiszen közös életünk bármely területén, így a gyereknevelésben is kaphatunk ugyanakkora, de időnként változó szerepet, mint a párunk. Az apaság tükör, lehetőség az önismeretre és a fejlődésre. Az apaság ajándék, óvó szeretet és folyamatos elengedés. Az apaság természetes orvosság, ellenanyag a kiégés ellen.

6. Samu András, 2 gyerekes apa: – Van egy fiam és egy lányom. Mindkettőért odavagyok, mindent megtennék értük, de azt hiszem, nem titok, hogy a lányom mindene én vagyok! Teljesen mindegy, hány szék van szabadon, ő mindig az én ölembe ugrik. Nekem meséli el a kis dolgait, nekem szól, ha valamiben elakad. A lányunk különös hangsúllyal és hanglejtéssel ejti ki a szót: „apa”. Ilyenkor persze szaladok, hogy megsegítsem az én „királylányomat”.

7. Szabó Mátyás, 3 gyerekes apa: – Hogy milyen érzés apának lenni? Ez olyan, mintha azt kérdezné tőlem valaki, mit jelent embernek vagy magyarnak lenni. Az apaság egy teljesen természetes lételem, hozzátartozik az életemhez, éppúgy, mint az evés és az alvás. Hogy mi az apa feladata? Az életfeltételek és a biztonság megteremtése, a lakhely és a megfelelő jövedelem biztosítása. Ő mindenképp egy példa is, amit a gyerekek követni fognak, ha akarja, ha nem, ha helyes a példája, ha nem. Az apa részt vesz a gyerekek ellátásában, nevelésében, tanításában, szórakoztatásában, a család összetartásában – de ez már közös feladat az anyával. Az apa tudja, hogy a gyerekeit csak kölcsönbe kapta, hogy embert neveljen belőlük. Aztán ha a gyerekek felnőnek, az apuka utolsó feladata elindítani őket a saját életútjukon: ha büszke tud rájuk lenni, akkor az apaság sikeres volt. Ami utána van, az a jutalom.

8. Ádány Mihály, 3 gyerekes apa: – Csaknem húsz évvel ezelőtt háromhónapos kislányunk virágvasárnap reggelére belázasodott és csúnyán köhögött, így elvittük az ügyeletre, az orvos pedig beutalta a kórházba. Igen ám, de feleségemnek két héttel előtte vakbélműtétje volt, és nem emelhetett, nekem kellett hát bemennem Zsófival.

De egy apa két előző csecsemő gondozása alatt sem tud annyi rutint szerezni, hogy a harmadik gyermek gondozásához anyává váljon! Pedig majdnem azzá kellett lennem… A fürdetést még csak-csak meg tudtam oldani, de honnan tudjam, miért sír? Mikor kell etetni? Hogyan jelzi, ha éhes még? Mikor tegyem tisztába és mikor adjak rá új ruhát? Sokan csodabogárként tekintettek rám, hiszen nem szokványos, hogy egy gyermekkórházban az apa viszi napközbeni vizsgálatokra a csecsemőjét, és este kiül a társalgóba a többi kismama közé beszélgetni.

Amikor nagyszombaton hazaengedtek bennünket, úgy éreztem, mintha börtönből szabadultam volna. Ez volt az én nagyhetem, amikor egy hétre majdnem anya lettem. Aztán persze láttam, hogy a kislányom ezt nem így éli meg. Neki én azóta is „csak” apa vagyok.

Sokszor kifejezi kedvességét irányomban, vannak olyan „rituális” események – lefekvés, zongoragyakorlás –, amelyeknél leginkább én vagyok a kiválasztott partner. Jókat tudunk együtt bohóckodni és enni is, de azért, ha vigasztalódni kell, akkor annak helye elsősorban az anyai ölelő kar.

A reggelenkénti álmos ébredés utáni első tétova lépések sem hozzám vezetnek… Jól van ez így. Isten teremtett bennünket anyáknak és apáknak. És bár az élet néha helycserére és helyettesítésre kényszerít minket, attól még a teremtés isteni rendje nem borul föl.

+1. Békési Erika, a szerző saját vallomása: – Nekem csak tizenhét évnyi emlék jutott apukámból, mert negyedikes gimnazista voltam, amikor ő meghalt. Sajnos sosem kérdeztem meg tőle, milyen érzés apának lenni, bár az ölelésének emlékei és a játékból nekem küldött, kedves képeslapokra írott sorai azt mondják: „nagyon szeretlek és örülök, hogy vagy!” A másik apuka, aki a szívemnek nagyon kedves, a férjem. Ő a négy fiunkkal nagy feladatot kapott, amit – bár annak idején lányos apukának gondolta magát – kiválóan teljesít. A fiaink okosak, sportosak, nagyon helyesek, és ami nekem a legfontosabb: nagy lelkük van. Éppúgy, mint Gábornak. És ennél szerintem nincs fontosabb!

A fiúk és férfiak szerepével, illetve kihívásaival kapcsolatos közös gondolkodásra hívjuk olvasóinkat június 17-18-án. Az online konferencia első napján 17.00 órától Bese Gergő atya, majd Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója osztja meg gondolatait. Június 18-án 17.00 órától Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus tart előadást az apahiányos társadalomról, majd Léder László, az Apa Akadémia alapítója beszél a modern kori apaság kihívásairól. Az online konferenciára itt regisztrálhat.

(fotók: privát)