Nyugdíjasként az idősekért
Szerző:Muhari Judit2019. 10. 10.Nyugdíjas nagyszülők
Barta Éva jelenleg is aktív újságíró, Veszprém nyugdíjas közösségeinek munkáját segíti. Részt vett az önkéntes munkát szervező Szenior Tanácsadó Társaság megalapításában. Kommunikációs tanácsadója az országban elsőként megalakult képviselői Szenior Mentor Kerekasztal hálózatnak, mely 25 településen segíti az időskorúak munkáját. Dolgozott a város idősügyi koncepciójának kidolgozásában, ennek köszönhetően is nyerte el Veszprém az Idősbarát Önkormányzat címet. Barta Éva idén átvehette az önkormányzat Pro Meritis díját.
Hosszú évtizedeken át sokat dolgozott, gyerekeket nevelt. Jól megérdemelt pihenéssel tölthetné mindennapjait. Ehelyett ma is pörög, szervez, intézkedik. Jól érzi magát?
– Csak így érzem jól magam. Amikor nyugdíjba mentem, kicsit megijedtem, hogy kevésbé tudom majd hasznosítani magam, pedig mindig közösségi ember voltam. Beiratkoztam egy egyéves kortárssegítő tanfolyamra, és a velem együtt végzőkkel később megalapítottuk a Szenior Tanácsadók Társaságát Veszprémben. Amit tanultunk, azt hasznosítani akartunk. Tájékozódtunk a helyi nyugdíjas életről, hogy kiderítsük, miben tudnánk segíteni. Ebben az időben hirdették meg az Idősbarát Önkormányzat pályázatot is. Felmértük, mire lenne szükség ahhoz, hogy ezt elnyerjük.
„Szerettük volna bemutatni a nyugdíjas élet valódi értékeit”
Mint mondta, az volt a koncepciójuk, hogy ne csak az időskor problémáival, hanem annak lehetőségeivel is foglalkozzanak. Ebbe belefért az is, hogy milyen legyen a buszközlekedés, hogyan és honnan lehet alacsony padozatú buszokat beszerezni, hol van szükség akadálymentesítésre. Végül elkészült a 100 oldalas, hosszútávú terv és megkezdődött annak megvalósítása.
– Szerettük volna bemutatni a nyugdíjas élet valódi értékeit is. Ekkor indítottuk el először a Szupernagyi pályázatot, utána a Mesél a múlt pályázatot és az Év szenior és az Év junior önkéntese pályázatot. Mindhárom részleteit én dolgoztam ki, és a mai napig meghirdetjük ezeket.
A Szupernagyi pályázatot a megyei lapban tették közzé, a Szupernagyi díj mellett az Év nagypapája is elismerést kapott.
– Az unokák javasoltak egy nagymamát, aki több, mint ezer verset tud. A gyerekeket is arra nevelte, hogy szépen beszéljenek, és sokat olvassanak. Olyan nagymamánk is van, aki a sérült unokáját ápolja, ehhez kitanulta a megfelelő kezelési módszereket. Van szuper dédnagymamánk is. Ő az unokáit tanította sütni, főzni, mindenre, ami fontos, hogy jól érezzék magukat a családtagok. Az egyik szupernagypapa vegyészmérnökként ment nyugdíjba, három unokájának napközit rendezett az otthonukban. Minden áldott nap főtt étellel várta a gyerekeket az iskolából, majd átvette velük a leckéket.
Volt olyan nagypapa is – meséli –, aki kiírta az autójára, hogy Papataxi, így fuvarozta az unokákat. Utána többen követték a példáját, ma is látni ilyen kocsikat az utakon. Ez a nagypapa, amikor elvitte a gyerekeket télen szánkózni, csengőt kötött a nyakába, úgy szaladt velük végig a városon.
„Fontos, hogy a gyerekek megismerjék nagyszüleik életét”
– A Mesél a múlt pályázatot iskolákban hirdettük meg. Az volt a célunk, hogy a gyerekek ismerjék meg az idősek, akár a nagyszüleik életét. Hatodik alkalommal adtunk át ilyen díjat, nagyon szép történeteket olvastunk. Az unokáktól érkezett szövegek közül sok úgy fejeződik be, hogy „most ismertem meg igazán a nagypapámat, nagymamámat”. Nekem az tetszett különösen, hogy a gyerekek elsősorban az idősek helytállását értékelték.
Felidézte, hogy egy falusi kisfiú azt írta, azért csodálja és tiszteli a nagymamáját, mert amikor a nagypapa Mongóliában dolgozott vendégmunkásként, a nagymama felnevelte a négy gyermekét. A nagyi ma 84 éves, és igen aktív. Kirándul az unokákkal, gombát szed és szakértőként is megállja a helyét. Halottak napján pedig a barátoknak, szomszédoknak segít koszorút fonni.
A helyi önkéntes munka megszervezésében, népszerűsítésében is nagy szerepe van a díjazottnak. Azt mondja, az önkéntesség fontos a segítőnek, hiszen hasznos munkát végez, érzi, hogy szükség van rá, és nélkülözhetetlen a rászoruló ember számára is. A tagság folyamatosan változik. Van olyan munka, ami lelkileg megterhelő, és a fizikai korlátokat is figyelembe kell venni, főleg az időseknél, hiszen a szenior önkéntesek nyugdíjas társaikon segítenek.
– Van olyan önkéntesünk, aki 83 évesen még mindig bejár a kórházba beszélgetni a betegekkel. Mások a családsegítővel működnek együtt. Van olyan nyugdíjas tanárunk is, aki fiatal korában súlyos autóbalesetet szenvedett, ami miatt egyész életében bot segítségére szorult a közlekedésben. Ő a kórházban a sérülteket biztatja, hogy így is lehet teljes életet élni.
A junior önkéntesek főleg középiskolás fiatalok, akik idős vagy rászoruló emberekhez mennek.
– Az egyik fiatal gimnazistaként kezdett bejárni az idősek otthonába, a rendezvények műsorait szervezte, sőt, ő díszítette fel a termet. Ma már mérnök hallgató, de még mindig tartja az otthonnal a kapcsolatot. Két gimnázium tanulói pedig tanfolyamot tartanak a nyugdíjasoknak, megtanítják nekik az internet használatát, megmutatják, hogyan kell egy emailt megírni, elküldeni. Már 180 végzett hallgatójuk van.
„Jól kell tudni segíteni”
Az egyik közösségi oldalon egy tanítványa osztotta meg az elismeréshez tartozó laudációt egy rövid kísérő szövegel. Azt írta: „újságírók generációi - többek közt én is - nevelkedtek, és nevelkednek most is a kezei közt, … Éva, köszönök mindent.” Szeret fiatalok között lenni, fiatalokkal dolgozni?
– Kortól, nemtől függetlenül mindenkivel, aki tanulni, tenni akar. A fiatalok az idősektől tanulnak, az idősek pedig lendületet kapnak az ifjúságtól.
Azt mondja, az idős emberek lelki egészsége szempontjából nagyon fontos, hogy kimozduljanak a nyugdíjasok otthonról, közösségbe járjanak az emberek. Érezniük kell, hogy szükség van rájuk, számít a véleményük, fontos a segítségük.
– Azt ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy azok, akik most mentek nyugdíjba, egészen más helyzetben vannak, mint azok, akik mondjuk 12 évvel ezelőtt. Utóbbiak mögött még ott voltak a munkahelyek, a kollégák, ahol és a kikkel a fél életüket töltötték. Ma már nem egyetlen munkahelyen dolgoznak az emberek, sok esetben meg is szűnt a régi cég, vagy csak rövid ideig, pár évig dolgozott ott a nyugdíjas. Tehát nem lehet ma már a munkahely alapján klubokat szervezni, más közös nevezőt, érdeklődési területeket kell találni.
Mi érdekli akkor igazán a mai nyugdíjasokat?
– Erre több példát is tudnék mondani. Nálunk a Szomszédok nyugdíjas szövetkezet a veszprémi Pannon Egyetemmel közösen nyugdíjas egyetemet szervezett. Már az első alkalommal annyian voltak, hogy egy normál előadóteremben nem fértek el az érdeklődők, úgyhogy az aulában kellett megtartani az előadást. De a kulturális rendezvények mellett ugyanígy rengeteg embert vonz a nyugdíjas tánctanfolyam is.
Mi a következő cél?
– Olyan klubot szeretnék szervezni, ahová tapasztalt szakembereket hívnánk. Azt látom ugyanis, hogy az önkéntességhez tudás és tapasztalat is kell, hiszen jól kell tudni segíteni. A gyászolóknak pszichológus támogatására lehet szükségük, örökösödési ügyekben sokszor elkélne a jogász tanácsa. Ez a következő projektem.
