A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. 01. 22-én jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát Csekén. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések lehetőséget nyújtanak arra, hogy kiemelt figyelemmel forduljunk hazánk kulturális kincsei iránt, valamint őrizzük évezredes hagyományainkat és továbbadjuk szellemi értékeinket.

Játékok

A magyar játékok óriási ütemben változtak és fejlődtek, elég, ha csak azokra az időkre gondolunk, amikor még csuhébabával játszottak dédanyáink. Annak idején a hagyományos magyar játékszerek a természethez kapcsolódtak és az itthon őshonos növényekből készültek. Különösen népszerűek voltak a kemény héjú termésből, például babból készült zenélő eszközök, vagy a társasjátékokhoz készülő bábuk, dobókockák. Akkoriban a kártyajátékok is nagy sikernek örvendtek, de szerencsére elmondható, hogy a Tell-kártya, azaz magyar kártya a mai napig megtalálható a háztartások nagy részében. Nemzetközi szinten beszivárgott először a francia kártya, majd az UNO és a SOLO is. Manapság ugyan egyre nagyobb teret hódítanak a digitális játékok, azért fából készült játékokat továbbra is kapni és szerencsére arra is van példa, hogy összeül társasozni a család.

Zene

A zeneművészet megújulása folyamatos, hiszen a zenei trendek akár hónapról hónapra változhatnak. Ami viszont a mai napig elismert és közkedvelt zenei műfaj, az a klasszikus muzsika, ami ugyan rétegzene, mégis sokakat megmozgat. A XIX. századtól Liszt Ferenc munkássága az egekig repítette a magyar zeneművészetet. Az 1875-ben létrejött egyetem másfél évszázados múlttal rendelkezik, elődje Liszt Ferenc lakásán született meg, végül pedig a Liszt Ferenc téri épületben nyerte el végleges helyét. Már az új épületben lett zongoratanár Bartók Béla, de itt tanított a Franciaországból hazaköltözött, világhírű Rácz Aladár is. Bár természetesen hozzánk is eljutottak a külföldi, modern műfajok, azért elmondható, hogy a folk hangzású és népzenei motívumokkal megtűzdelt slágerekre a mai napig nagy igény van, gondoljunk csak a Margaret Island vagy a Csík zenekar dalaira.

Tánc

A magyar táncművészet ékköve egyértelműen a népitánc. Évtizedekkel ezelőtt nem volt szinte olyan család, melynek gyermekei ne táncoltak volna karikázót vagy csárdást. Legnagyobb hagyománya Erdélyben található, rendkívül híres például a kalotaszegi néptánc és a hozzá kapcsolódó viselet. Nemzetközi kapcsolataink új elemekkel is fűszerezték a magyar táncéletet, melynek köszönhetően olyan új műfajok jöttek létre, mint a hajdútánc. Bartók Béla két balettje is nagy hatással volt ránk, valamint az idő múlásával egyre nagyobb teret kaptak a kortárs táncok is, amik ma kiemelt népszerűségnek örvendenek. Különlegességük, hogy megjelennek nyílt tereken, akár utcákon is egy ma már nagyon divatos jelenség, a flashmob keretében. A mozgás színdarabokba való adaptálása pedig régen és most is kiemelt népszerűségnek örvendett, így a különböző zenére és mozgásra épülő színdarabok vonzzák a közönséget.

Irodalom

A magyar szépirodalom elsősorban a népmesékből és mendemondákból született. Egy-egy kedves történet szájhagyomány útján terjedt, mire elnyerte végső formáját, de így is több verziója létezik ezeknek a meséknek. Több mondókánk is megmaradt még a régi időkből, viszont sok versike aztán dalocskává alakult. A magyar irodalomtörténet első emlékei a Halotti beszédre vezethetők vissza, míg a verstörténet kezdete az Ómagyar Mária siralomhoz köthető. A reneszánsz kor nagy alakja Balassi Bálint volt, míg a nyelvújítóként is ismert Kazinczy Ferenc üde színfoltot hozott a magyar nyelvbe. Kiválóságaink, mint Arany János és Petőfi Sándor mellett a mai modern irodalom neves alakjait is érdemes kiemelni, például Varró Dániel költőt, vagy akár Sohonyai Attilát, aki a digitális világba hozta el a szabadköltészet művészetét, és akivel pár hete mi is készítettünk interjút.

Film

A filmszakma úttörői idősebb és ifjabb Uher Ödön voltak, akik az 1800-as évek végétől készítettek némafilmeket, őket pedig Garas Márton munkái követték. A filmes szakma elindulása régre nyúlik vissza, azóta viszont rohamos léptekkel fejlődött. Az 1966 utáni időkben, a politikai enyhülés hatására olcsóbbá vált a technológia, amely jót tett az alkotási folyamatoknak. Jancsó Miklós és Dárday István jelentős művekkel gazdagították a filmtörténetünket, és ebben az időszakban már szabadabb kézzel foghattak hozzá a filmkészítéshez. AZ 1980-as években aztán elérkezett az a korszak, amely már nagyfokú autonómiát biztosított, így Jeles András és Tarr Béla jelentős változásokat indíthatott el. 2006 után a digitális filmtechnika elfogadottá vált és az Európai Unió is elkezdte támogatni a digitális vetítéseket. A videókazettákból először DVD-k lettek, ma már pedig már gyakran online nézünk filmeket, vagy egyszerűen csak letöltjük azokat. Könnyebbé vált a filmekhez való hozzájutás, mindössze csak néhány kattintásra vagyunk kedvenceinktől.

(fotó: Shutterstock)

kultúrahagyományünnep