Páll Éva: „Magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz a felolvasásból”

Kilenc éve vagyok nevelőnő az alapítványnál, van hét saját gyerekem. Közülük a legtöbben már kirepültek a családból, dolgoznak, többjüknek saját családja van. Jelenleg tizenkét lányt nevelek.

Négy évvel ezelőtt a lányoknak felolvastam egy régi kedvenc színdarabomat, amit még hetedikes koromban szerettem meg és még ma is emlékszem a soraira. Arra gondoltam, hogy biztosan nekik is tetszeni fog. Ez a darab „A néma Levente” volt és nagyon megfogta őket is. Miközben olvastam, annyira élvezték, hogy már mondogatták, ki melyik szereplő lesz. Meg is tanultuk, és Csaba testvér születésnapján adtuk elő először, ami nagyon jól sikerült. Folytatást nem terveztem, de a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a gyerekek nagyon lelkesek voltak, így elkezdtük megtanulni a „Buborékok” című előadást a magunk örömére. Ebben már 18 gyerek kapott szerepet.

Egymást bátorítjuk

Legtöbb előadásunk másfél órás terjedelmű, rengeteg szöveggel. Volt olyan gyerek, aki nem tudta megtanulni a szövegét, és mi úgy segítettünk, hogy lerajzoltuk a szerep mondandóját. Ha valaki elakad a próbán, akkor mindenki segít neki. Ezek a próbák a fegyelemben sokat segítenek, jó modorra tanítják a gyerekeket, és a tanulásban is előnyükre válnak.

Van egy olyan lány a családomban, aki még egy szavalóversenyen is lámpalázas volt, de részt vesz a színjátszókörben. Eleinte itt is sokszor előfordult vele, viszont az előadások kisegítették ebből és szépen fejlődik. A gyerekek szokták mondogatni, hogy „nem vagyok képes megtanulni’’, én erre mindig azt mondom, hogy hiszem, hogy képes vagy rá és meg tudod valósítani. Ezen szavak hallatára elkezdenek hinni magukban és arra törekednek, hogy sikerüljön. Nekem is vannak olyan pillanataim, mikor érzem, hogy nem vagyok képes valamire, de olyankor mindig bátorítanak a gyerekek.

Külföldi fellépések és a hetedik színdarab

Ezelőtt a Covid-os helyzet előtt évről évre egyre több helyszínre hívtak el bennünket határainkon innen és túl. A gyerekek világot láthattak, javult a kommunikációs készségük, a szókincsük gyarapodott, és sok emberrel találkozhattak, új kapcsolatokat teremthettek. Ezeknek köszönhetően bátorságot kaptak arra, hogy ki merjenek állni magukért. Remélem, hogy hamarosan megint útra kelhetünk és az előadásainkkal motiválhatunk másokat is a tanulás örömére.

Már a hetedik színdarabot próbáljuk, amit én írtam és a függőségekről szól. Ez a színdarab azért jött létre, hogy megmutassuk a gyerekeknek és természetesen a felnőtteknek, hogy melyik a helyes út. Magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz abból a bizonyos felolvasásból, de hálás vagyok érte, hisz látom a gyerekek fejlődését és hiszem, hogy a befektetett munkának meg lesz az eredménye, ami az egész életükre kihat.

(fotók: privát)