Szerelmet esküdni – visszatérőben a hagyományok?

A régi időkben egyértelmű volt, hogy egy ember egy életre választ párt magának. Manapság is ezzel a lelkülettel házasodunk, azonban jelentősen átformálódtak a házassággal kapcsolatos szokások és az esküvőt övező jelenségek. De vajon módi lehet-e még ma is a dédi ruhájában esküdni vagy megőrizni a nászéjszakáig ártatlanságunkat? Ennek jártunk utána.

A dédi gyűrűje

Szabó Róbertné Krisztina szertartásvezetőként dolgozik, egy esküvőkiállításon szeretett bele az esküvők világába.

– Megrögzött romantikus álmodozó vagyok – kezdi mosolyogva. – Ahogy beléptem arra a kiállításra, magával ragadtak az illatok, a hangok, a látvány és a hangulat, így rögtön tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, hogy megérkeztem, megtaláltam az utam és ez az én világom. Az az érzés számomra, amikor ott állok és látom, ahogy vonulnak a szerelmesek, egyszerűen leírhatatlan.

Krisztina számos megható történettel találkozott és örömmel tapasztalta, hogy értékes hagyományaink szerencsére sosem mennek ki a divatból.

– A mai menyasszonyok megörökölt esküvői ruhát már annyira nem vesznek fel, mert ragaszkodnak a saját, egyedi elképzeléseikhez, viszont olyan gyakran előfordul, hogy a vőlegény a régi családi ékszerrel jegyzi el választottját és a dédnagymama gyűrűjét húzza a kedvese ujjára. Volt olyan házasulandó párom is, amelyik a régi családi gyűrűt foglaltatta aranykarikába. Szintén kedves hagyomány – főleg, ahol nem volt előtte lánykérés –, amikor az esküvői bevonulásnál az édesapa úgy kíséri az oltárhoz a leányát, hogy odaérvén átadja őt a vőlegénynek, azt szimbolizálva, hogy ezentúl már férjként ő fogja óvni és védeni őt.

Az érintetlenség értéke

Klári számára fontos volt, hogy házasság előtt ne éljen szexuális életet.

– Jómagam érintetlenül léptem a házasság útjára. 13-14 éves koromtól kezdve elkezdtem Istent keresni és egyszerűen csak ráhagyatkoztam, hogy ha Ő ezt így tartja jónak, akkor ez biztos az én javamat szolgálja. Nem azért kell magam ehhez tartani elsősorban, mert ha nem így cselekszem, elveszítem Isten szeretetét és „rossz kislány” leszek, hanem, mert hiszem, hogy az engedelmességben el van rejtve valami nagy ajándék. A férjem is hívő, ő nemcsak elfogadta, de maga is jó döntésnek tartotta a várakozást. Hosszú évekig jártunk együtt, mire végül összeházasodtunk. Kissé regényesre sikeredett a kapcsolatunk, amit végül tűzön-vízen át végigvittünk. 2011-ben, 32 évesen álltam az oltár elé és azon az estén történt meg az első együttlétünk. Ma pedig egy tündéri kisfiút nevelgetünk boldog házasságban.

Klári azt mondja, egyáltalán nem bánta meg, hogy ennyi ideig várt, ám az tény, hogy a várakozás éveiben nem volt könnyű az önmegtartóztatás.

– A huszonéves kor, amikor tombolnak a hormonok, igencsak próbára teszi az ember önuralmát. Mégis azt gondolom, hogy megérte, és nem is az erkölcsök, az elvárások miatt, hanem a kapcsolatunk elmélyülése miatt. Több ismerősömtől hallom, hogy milyen negatív hatások érték őt egy-egy szexuális kapcsolat után, gondolok itt az összetört szívekre vagy egy nem kívánt terhességre. Sokan megbánják, hogy hamar ugranak bele a testi örömökbe, ami megakadályozza azt is, hogy lelki mélységében megismerjék a másikat és megalapozott döntést hozzanak. A testiség olyan szintre emeli a kapcsolatot, amelyben már nagyon mélyen tud sérülni ember, ha nincs egy elkötelezett, felelősségteljes keretbe ágyazva. Jómagam az önmegtartóztatásban nem korlátot, hanem egy védőhálót láttam. Annak adtam oda magam, akiről biztosan tudtam, hogy őszintén szeret és megbecsül, hiszen a szexualitás Isten olyan ajándéka, amelyet szerelemből kell elfogadnunk. Nem volt könnyű kitartani, sokan bolondnak tartottak, hogy „szűzieskedem” egy olyan világban, ahol minden a szexualitás körül forog. De megálltam, vártam és megérte!

Lánykérés és jegykendő

Az 52 éve boldog házasságban élő Ilona arról mesél, az ő idejében még komolyan vették, hogy az udvarló a leány szüleitől kérje meg a kezét.

– Nálunk nemcsak az édesapám, hanem édesanyám engedélyét is kérte a párom, Jóska. Erre a kérésre pedig egy jegykendőt adtam neki válaszul, ami az „igent” jelentette. A jegykendő egy, az édesanyám által szőtt fehér kendő volt tiszta pamutból, piros csíkkal. Annak idején a Szatmár megyei Fényleslitkén ez volt a szokás – meséli.

Esküvő külön szülői engedéllyel

Zsóka 1949-ben esküdött, 19 évesen. Amellett, hogy a vőlegényjelölt a szülőktől kérte meg a lányt, még írásos szülői engedély is kellett a frigyhez.

– Akkoriban 21 év volt a nagykorúság határa, így a szüleimnek igazolniuk kellett beleegyezésüket az anyakönyvvezető előtt. De megérte minden energia, ugyanis egy nagyon boldog, 58 évig tartó házasságunk volt a férjemmel, egészen addig, amíg a halál el nem választott minket.

(fotó: Shutterstock, privát)