„Anya! Ott a postás néni! Szerinted nekimegyünk?”, „Én lettem az elsődik!”, „Hozt barackt a Mama!”. „A paprika megharapta a számat!” – a két-három éves gyerekek szájából való mondatok viccesek és okosak is egyszerre. Valahogy így alakult ki – és ma is alakul – a nyelvünk: a látott-hallott dolgokat ki akartuk fejezni, közben hatottak ránk a gondolataink, a környezetünk, és az érzelmeink is. Olyan természetes, hogy a nyelv, amin beszélünk, a miénk, a szállóigét – „nyelvében él a nemzet” – is mindannyian ismerjük. Mégis, évről-évre kisebb a szókincsünk, a magyar nyelv ízét egyre kevésbé használjuk ki, az egykor általános szófordulatokkal ma ritkán élünk. Elég megnéznünk egy régebben készült filmet, elolvasnunk egy régi levelet, de ha az ország határain túl beszélünk magyarokkal, akkor is megtapasztaljuk ezt. Pedig rajtunk múlik, mennyire igényesen beszélünk – igenis tehetünk például azért, hogy gyarapítsuk a szókincsünket.

Rajtunk múlik, mennyire igényesen beszélünk

A magyar nyelv bekerül a paragrafusokba

A Magyar Országgyűlés 2011-ben döntött úgy, hogy a magyar nyelvet megtiszteli egy emléknappal: november 13-át a magyar nyelv napjává választották. 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelvről és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt. E törvény a többi között kimondta, hogy „…az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi leiratok, előadások, válaszok, és intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki...” Kicsit fura ezt átgondolni ma, amikor az üzleti és számítástechnikai dokumentáció nagy része angolul íródik, és fordítani már nem is szükséges, mert mindenkinek ez a természetes.

Magyarozzunk egy kicsit!

De ne írjuk le a magyar nyelvet. Inkább játsszunk vele egy kicsit! Autóban, buszon ülve, vagy a gyerekekkel együtt gondolkodjunk szinonimákon! Hány rokon értelmű szót találunk például a szép szóra? Eszünkbe jut a gyönyörű, a csodálatos, a tetszetős, a szemrevaló, a mutatós, a dekoratív, a szemkápráztató, a takaros, az esztétikus, a fenséges, a csecse, a bájos, a festői, de néhány esetben a díszes, a kies, a csinos, a kecses és a csodás is beleillik a sorba. De ha továbbmegyünk, akkor is kincsekre, sőt, hihetetlenül furfangos magyarításokra bukkanunk! Érdemes néha a szólásokat, közmondásokat figyelnünk: a gyerek szó például több mint félszáz ilyenben előfordul. Aki „hetedik gyermeke az anyjának”, az szerencsés, aki „nem mai gyerek”, az már nem éppen fiatal, és ha „ez a gyerek az anyájára ütött”, akkor nem kell erőszakos családi életre gondolnunk. Hogy honnan tudjuk ezt mindannyian? A boltból, az oviból, a strandról, a buszmegállóból, a tévéből. Kiskorunk óta mindenhonnan szívjuk magunkba az ízes magyar nyelvet. És szeretjük, de nagyon!

(fotó: Shutterstock)

kisgyermekvilágnaptanulásnyelvtanulás